2011. március 28.

Írta: Robert J. Tamasy

Olyan gyakran fordul elő, hogy manapság már meg sem ráz bennünket, ha egy ismert vezető politikus, vállalati menedzser, ünnepelt sportoló, vagy akár az egyház egy tagja valamilyen etikai vétséget követ el, illetve komoly botrányba keveredik. Ha ilyesmiről hallunk, csak megrántjuk a vállunkat. Mi ebben az újdonság?

Milyen szomorú képet is fest ez a világról, amelyben élünk. Az évek során – kétségtelenül – számos közismert és nagyhatalmú vezető bukott meg komoly pozíciókban és zuhant óriási mélységekbe. Kérdés, hogy hozzá kell-e ehhez szoknunk, vagy ezt a jelenséget a „Hatalom korrumpál, és a határtalan hatalom határtalanul korrupttá tesz” közmondás egyetemes érvényesüléseként kell-e felfognunk?

„Senki sem tökéletes” – mondhatjuk, vagy védekezhetünk azzal, hogy „Mi csupán emberből vagyunk.” Jóllehet, mindkét érvben van egy adag igazság, azonban nem használhatjuk őket az etikátlan vagy erkölcstelen viselkedés alóli kibúvásként. A tény, hogy ezek a bukások még mindig „hírnek” számítanak, alátámasztja azt, miszerint még mindig elvárjuk a vezetőinktől a magas szintű etikai normák és morális értékek betartását. Legyen szó kormánytagokról, kisvállalkozókról, vagy óriásvállalatok ügyvezető igazgatóiról.

A fő kérdés azonban nem az, hogy az etikus és morális élet szükségességéről hogyan győzzünk meg olyan vezetőket, akikkel valószínűleg sohasem fogunk találkozni. A kérdés rám és rád vonatkozik: hogyan tudjuk magunkat következetesen a jónak és rossznak ismeretéhez tartani, hogy méltó vezetők lehessünk az otthonainkban, a munkahelyünkön, és a közösségeinkben?

Az örök „üzleti útmutató”, ismertebb nevén a Biblia olvasása során az emberi természet őszinte értékelésével szembesülünk: „Nincsen igaz ember egy sem” (Rómaiakhoz írt levél 3:10). Ez a kijelentés azonban nem az integritás hiányának igazolását, vagy a közös erkölcsi alapelvek követésének visszautasítását szolgálja. A Szentírás ehelyett figyelmeztetéseket és javaslatokat fogalmaz meg az emberi magatartás magas szintű normáinak elérésére és megtartására:

Senki sem védett. Évekkel ezelőtt hallottam egy nagy non-profit szervezet vezetőjéről, aki azt állította magáról: „Az egyetlen terület, ahol sohasem fogok kudarcot vallani – a kapcsolatok.” Néhány évvel később házasságtörési ügybe keveredett az asszisztensével. Ez az oka, amiért a Biblia int bennünket: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korintus 10:12).

Legyünk résen, ha jól mennek a dolgok. A kísértésnek akkor vagyunk a leginkább kiszolgáltatva, ha jól megy a sorunk, amikor úgy érezzük, hogy mindent kontrollálunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk magunkra támaszkodni és megfeledkezzünk arról, hogy Istentől függünk. „Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.” (30. Zsoltár 6).

Mindenki számára van kiút. A „Nem tehetek róla” gyenge kifogás, ha kísértésbe esünk, és etikai vagy erkölcsi kudarcot vallunk. A kísértés túl nagynak tűnhet, hogy ellenálljunk neki. Ha azonban Istenre tekintünk, Ő segít elkerülni, hogy a kísértés során eljussunk a következő lépésig, a bűnig. „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korintus 10:13).

Mindenkinek szüksége van segítségre. „Túl gyenge vagyok, nem tudok ellenállni a kísértésnek.” Ez igaz lehet, de ha hiszünk a Szentírásban, bátoríthat bennünket, hogy Jézus Krisztustól kaphatunk erőt ahhoz, amit magunktól nem tudunk megtenni „mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korintus 12:10). „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).