VERSENYFUTÁS AZ ARANYÉRT – DE BIZTOS, HOGY EZ A JÓ VERSENY?
Írta: Sergio Fortes  -  2021. október 18.

Te is azon millók között voltál, aki nézte a 2020-as tokiói olimpiát, amit 2021-ben rendeztek meg? Ez a rendezés a téli olimpiával együtt világszerte a tévé által is közvetített legnépszerűbb események között van, amely a versenyzés magasfokát, de a mélypontjait is bemutatja, miközben a versenyzők a tiszteletet próbálják kivívni saját maguk és a nemzetük számára.

204 ország több, mint 11000 sportolója vett részt a 2020-as nyári olimpián, amelyet a COVID-19 járvány miatt az idei évre halasztottak. Az egy éves kihagyás ellenére az egyetlen cél: az arany megszerzése. Ezek a sportolók fárasztó edzéseket végeztek, szigorú étrendet követtek, tartózkodtak a zavaró tényezőktől, ami a céljuk elérésében akadályozta volna őket. Az ezüst vagy elérése nem elég.

Értékeik szerint ez minden áldozatot megér. Egyik magas teljesítményű sportoló, aki legalább hat aranyérmet várt az olimpiától, hirtelen érzelmi válságba került. Később ez a sportoló így nyilatkozott: „Az élet nemcsak gimnasztika. Nemcsak sportolók vagyunk. Emberek, akiknek szükségünk van arra, hogy egy lépést hátra tegyünk.” Mi, a többség, el se tudjuk képzelni, hogy az olimpiai „aranyláz” mit is követel meg igazán.

Hasonlóval mégis sokan találkozunk az élet egyéb területein. A mai, rendkívüli piaci környezetben, valamint a mindennapi élet számos területén az „arany” felé rohanás állandó és féktelen. Egy kemény kifejezés írja le ezt igazán: „patkány-futam”.

A fiatal vállalkozók a gyors pénzkeresésnek szentelik magukat, hogy milliomosok legyenek. De az érett vezetők is sokszor ugyanezen az állásponton vannak. Nem elégednek meg a kevéssel. A lehető legtöbbet akarják, amit el lehet érni és megszerezni – s ezt minél gyorsabban. Sokféle nyomást és stresszt elviselnek ezért, minden más csak másodlagos: család, egészség, társas kapcsolatok, szabadidős tevékenységek. Csak az arany számít – abból pedig nagyon sok.

A Bibliában egész más nézőpontot látunk, amely hiábavalóságként foglalkozik azzal, hogy megszerezzük azt, amit végül elveszítünk.

Salamon király, aki állítólag minden idők leggazdagabb embere volt, így szólt: „Amikor szemügyre vettem minden művemet, amelyet kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.” (A prédikátor könyve 2, 11)

 

Jézus egy szorgalmas gazda történetét mesélte el, aki a rekord mennyiségú szüretelését ünnepelte: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács evangéliuma 12, 20)

Többen biztattak, hogy sok vállalkozó és vezető ellenáll az olyan életmódnak, amiben csak az anyagi javak és sikerek számítanak. Az előző generációkat megfigyelve, különösen a „boomereket” a fiatalabbak más mérce szerint határozzák meg a sikert.

Mennyivel többet ér a harmonikus család, a társadalmi kapcsolatok, a lelki béke, vagy a rendíthetetlen jó hírnév? Ahogy Jézus mondta követőinek: „Több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.” (Lukács evangéliuma 12, 23)

Számodra mi most az az „arany”, ami nem hagy aludni, ami elválaszt a családodtól, ami tönkreteszi az egészséged? Jézus így figyelmeztet: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté evangéliuma 16, 26)

 

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák