ÁLDOTT NAPOKAT ÉLÜNK
Írta: Ferenczi Réka  -  2020.05.11.

Sokakhoz hasonlóan én is immár két hónapja dolgozom Home Office-ban, a társas érintkezéseim száma igen minimális, szinte a nullával egyenlő, a családomon kívül senkivel nem találkozom. És szintén sokakhoz hasonlóan nekem is hiányoznak a munkatársaim, a barátaim. Tulajdonképpen hiányzik a régi, megszokott, normális életem.
Múlt héten hallgattam egy előadást a GLN (Global Leadership Network) szervezésében arról, hogy mi várható a vírushelyzet, az önkéntes karantén után. Vajon, milyen lesz az „új normális”. Az előadó (Patrick Lencioninak hívják) biztosra állította, hogy már nem lesz ugyanolyan, mint régen volt. Vagy legyengülve, gyengébben kerülünk ki a mostani helyzetből, vagy erősen, megerősödve. 

Sokat motoszkált és még most is motoszkál ez a gondolat a fejemben, s azon gondolkodom közben, hogy én mit teszek azért, hogy ne legyengülve, hanem megerősödve – azaz győztesen kerüljek ki a mostani „fogságból”.


A karantén kezdetén, az első héten még mindenki sokkban volt, senki nem tudta, mihez kezdjen, ahogy én magam se. Aztán a második hétre mintha mindenki feléledt volna és megindultak az online gyülekezeti alkalmak. Örömmel és lelkesedéssel tapasztaltam, hogy mennyire bőséges a lehetőségek száma amilyen módokon tarthatjuk egymással a kapcsolatot, nem álltak le az istentiszteletek, továbbra is rendszeresen tartjuk a gyülekezeti alkalmainkat, sőt, új csoportok is alakultak és még most is alakulnak. A házicsoportunk is az online térbe tolódott.


A saját fejlődésem érdekében is nagy terveket szőttem: minden héten elolvasok egy könyvet, jobban ráállok a nyelvtanulásra, sőt, tőlem igencsak szokatlan módon sportolni is elkezdek. Gondoltam, ha mindezeket tartom, új, jó szokásokat alakítok ki, az lesz csak az igazi győzelem. Aztán ezek a jó szokások szép lassan mindösszesen 1-2 hét lelkesedés után elmaradtak, mintha csak el se terveztem volna őket.
Érdekes módon azonban az online gyülekezeti alkalmak, házicsoportok, imaestek megmaradtak. Mindig be lehet kapcsolódni, és így a találkozások mégse maradtak, nem maradnak el. Ez örömmel tölt el, jó a jelen helyzetben is erősen megtapasztalni azt, hogy közösségben vagyunk, hogy egy nagy közösséghez tartozom.
A Facebookon láttam néhány hete egy karikatúrát, amin Isten és a Sátán beszélgetnek egymással. A Sátán kárörvendve konstatálja és dicsekszik Istennek, hogy a vírushelyzettel sikerült elérnie, hogy bezárjanak a templomok. Isten pedig válaszul csak annyit mondott, hogy cserébe viszont minden háztartásban megnyílt egy új templom.


Ezt élem meg én is és ez erősít, hogy az istentiszteletek, amiken részt veszünk mostanában, azok nincsenek egy bizonyos helyrajzi számhoz kötve, hanem mindenki az otthonában egyedül vagy a családjával részt vesz az istentiszteleteken, a dicsőítéseken, s így vagyunk tagjai a láthatatlan egyháznak. Hiszem, hogy a jelenlegi helyzetünket egy áldott állapotnak is tekinthetjük, ami erőssé tesz minket, hogy majd, ha az „új normálisba” térünk vissza, akkor egy győzedelmes, „jobb normálissá” tegyük azt.


Végül egy számomra ideillő igét szeretnék megosztani Péter első leveléből biztatásul és bátorításként mindannyiunknak: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (Péter első levele 2,9)

 

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheti el:

Előző Monday Mannák