SZERETNÉL NÉHA MÁS LENNI?
Írta: Ken Korkow  -  2022. január 24.

Ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat, az veszélyes. Hiszen mind egyediek vagyunk. Van, hogy olyan tulajdonságokat szeretnénk, amelyek másoknak vannak meg, ugyanakkor mások a mi képességeinkre és tulajdonságainkra irigyek. Úgy gondolom, hogy normális az, ha néha mások akarunk lenni – nekem legalábbis már volt ilyen érzésem. Például volt olyan időszak, amikor magasabb szerettem volna lenni. Vagy jobb memóriát kívántam. Vannak, akik más családtagokra vágynak, vagy más tapasztalatokra. Van, hogy nagyobb önfegyelemre vágyunk, vagy arra a képességre, hogy az önpusztító szokásainkat abba tudjuk hagyni. Már nem is számolom, hányszor kívántam, hogy egyes hibákat ne kövessek el újra és újra.

Ma reggeli csendességem során Jézus elhívásáról olvastam és ekkor jött szembe velem a következő igevers: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja?” (Pál levele a rómaiakhoz 9, 20-21)

Ez emlékeztetett arra, hogy Istentől mekkora kegyelmet kaptam – határtalan, feltétlen, érdemtelen kegyelmet –, és hogy minderre milyen erősen szükségem van a hétköznapokban. Az alábbi gondolatokat a néhai Henry Blackabytől olvastam, aki az Isten megtapasztalása című bibliatanulmányt is írta. Legelsőként egy igeverssel kezdett: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Pál levele a rómaiakhoz 8, 29-30)

Még akkor is, ha néha azt kívánjuk, bárcsak mások lennénk, mindannyian Isten tökéletes tervének termékei vagyunk. Hogy milyenek vagyunk – és kik vagyunk – az nem hiba.

 

Blackaby tovább részletezte, hogy ez mit jelent: „Az életed Isten nagyszerű tervének része. Isten már az idők kezdete óta tudott rólad, és terve volt az életeddel. Mindent tudott rólad, mielőtt még megszülettél." Ezután idézett egy verset, amely továbbra is ámulatba ejt: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás próféta könyve 1, 5)

Isten előre elhatározta, hogy hasonlóvá tesz a Fiához. Az életünknek tehát célja van. Krisztus a minta, ehhez fejleszti az Atya az életünket. Olyan bensőséges kapcsolatot alakíthatunk ki az Atyával, amilyen kapcsolata Jézusnak is volt Vele (János evangéliuma 17, 21). Minden esemény, amelyet az életünkbe engedünk arra szolgál, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk.

Isten elhívása akkor jött, amikor arra hívott, csatlakozzunk Hozzá. Ez az elhívás mindenkinél személyes, minden egyes elhívott számára különlegesen elkészített. Milyen csodálatos felismerés, hogy a történelem egy adott pillanatában a mindenható Isten személyesen szólít meg, és meghív, hogy legyünk az Ő gyermekei!

Mindegy, hogy mi a munkánk – felsővezető, menedzser, felügyelő, kiskereskedelmi értékesítő, kézműves, oktató, zenész, mérnök, ügyvéd, orvos, fejlesztő, technikus vagy más szakmabeli – sokkal többek vagyunk, mint a munka. Ahogy Pál kijelenti a rómaiakhoz írt levelében, Isten eleve elrendelt bennünket, hogy az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz hasonlatosak legyünk. Isten mindennél jobban azt akarja, hogy amikor mások látnak minket, Krisztust lássák. A különbözőség pedig azt teszi lehetővé, hogy különböző módon lássák Őt.

Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el:

Előző Monday Mannák