HOL A HASZON, A HALADÁS ÉS A CÉL?
Írta: Fritz Klumpp - 2022. július 25.
Mély benyomást tett rám a találkozó. Tengernagyok, tábornokok, kapitányok, ezredesek, testületi igazgatók, orvosok, professzorok, mindenféle rang és szakma befolyásos képviselői gyűltek itt össze. Egyikük sikereit vagy kudarcait sem tette láthatóvá semmi, mert egyenruhájuk nélkül mindannyian egyformák voltak. Az esemény, azaz az Amerikai Haditengerészeti Akadémia 1961-ben végzett évfolyamának 2016-os, 55 éves találkozója a nosztalgia jegyében telt. A teremben körbenézve és a sok ifjú harcosról szóló, nagy reményekkel, álmokkal és célokkal teli emlékeimet felidézve egyre csak arra tudtam gondolni: Hová tűnt mindez?
Az egykor erőtől kicsattanó ifjú katonák mára ráncos öregemberekké váltak. Némelyiket felismertem, de legtöbbjüket csak a névtábláik segítségével tudtam beazonosítani. Alaposabban megnézve mindegyiküket visszaemlékeztem rájuk a diplomaosztó napján, amikor mindenki a maga választott szolgálati területének megfelelő egyenruhában a levegőbe hajította a sapkáját készen arra, hogy nekiinduljon az élet nagy utazásának következő állomása felé.
A találkozón újraéltük az összes kalandot és viszontagságot, amelyen a négy év együttlakás alatt keresztülmentünk. Röviden szó esett az azóta eltelt 55 év legfontosabb eseményeiről is. Másnap délelőtt a Haditengerészeti Akadémia gyönyörű, boltíves kápolnájában gyűltünk össze, hogy a hagyományoknak megfelelően egy gyászistentisztelet keretében emlékezzünk meg azokról az évfolyamtársainkról, akik az előző találkozó óta hunytak el. Abban az évben 66 név szerepelt a listán. A vietnami háború lezárását követően az elhunytak száma leapadt, ám az elmúlt években ismét magasabb lett, ahogy ez az életben előrehaladottak körében természetes.
A történelmi jelentőségű kápolnában ülve csak arra tudtam gondolni, hogy a jelenlévők közül hányak nevét olvassák majd fel a következő gyászistentiszteleten öt év múlva.
Évfolyamom képviselőinek sikereit elnézve biztos vagyok abban, hogy egyesek nevét emlékművek őrzik majd, de nem tudtam nem gondolni arra, hogy végül mindannyiunk nevét gránitba fogják vésni egy temetőben vagy temetkezési helyen.
A halál, melyre egyesek mint ‘Kaszás’ utalnak, nem tiszteli az egyes emberek személyét. Nem számít a hatalmunk, a sikereink, sem a vagyonunk: a földbe vájt két méter mély gödörben mindannyian egyenlőek vagyunk. A halál valóban demokratikus folyamat, hiszen mindannyian meg fogunk halni. Nevünket, valamint kötőjellel elválasztott születési és halálozási évünket saját gránit sírkövünk fogja viselni. Ahogy egyszer valaki mondta: amikor egy életet megítélünk, csak a kötőjel számít: a köztes évek történései.
Az istentiszteleten egyik kedvenc bibliai könyvemből, a Prédikátor könyvéből is felolvastak. Salamon, akit a világ talán legbölcsebb emberének tartanak, így írt: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.” (Prédikátor könyve 3, 1–2) A könyv egy korábbi részében feltette a nagy kérdést: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?” (Prédikátor könyve 1, 3) Más szóval: a haszon nem létezik.
A prédikátor nem arra a következtetésre jut, amire számítunk. Így ír: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor könyve 1, 9). Más szóval: a haladás nem létezik. Salamon továbbá így összegez: „Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” (Prédikátor könyve 1, 14). Ez végsősoron azt jelenti, hogy a cél nem létezik.
Ha pedig nincs haszon, haladás, sem cél „a nap alatt”, azaz a földön, akkor arra a feltételezésre kell jutnunk, hogy ezek csak a mennyben, az örökkévaló dolgok között találhatók meg. Az Ön sírfelirata még íródik – vajon mit árul majd el a kötőjel az Ön életéről? Lesz benne örökkévaló haszon, haladás és cél?
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: