FÜGGÉS, FÜGGETLENSÉG, KÖLCSÖNÖS FÜGGÉS
Írta: Illéssy János
Sokan tudják, akik ismernek, hogy egyik kedvenc önfejlesztéssel foglalkozó könyvem Stephen Covey „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása”. Valószínűleg részemről a Biblia után a második legtöbbet idézett könyv. Covey bevallottan „mindössze” annyit tett, hogy az elmúlt pár évszázad bölcsesség irodalmát összegyűjtötte és rendszerezte saját kiemelkedő bölcsessége szerint – és micsoda könyv született belőle!
Covey mélyen hívő ember volt, bár nem volt keresztény. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának volt tagja, azaz mormon volt. Mély hite az egész könyv értékrendszerében jól tükröződik. Mivel minap egy könyv-bemutató során feladatom volt ezt a művet kivonatosan ismertetni, ami számomra nagy megtiszteltetés volt, így alkalmam volt ismét részletesebben megvizsgálni a gondolatait. Ekkor tapasztaltam meg újra nagy örömmel, hogy a lényeget tekintve milyen mértékben esik egybe a könyv tanítása Jézus Urunk tanításával.
Covey szerint az ember egyik „feladata”, hogy a függőség állapotából eljusson a függetlenség állapotáig, mely átmenetben segítheti őt a Covey által „egyéni győzelmeknek” nevezett első három szokás (1. „Légy proaktív!”, 2. „Már kezdetkor lásd a célt!” és 3. „Előre a fontosat!”). Azonban a függetlenség Covey szerint nem a legmagasabb szintű létezési forma – ennél még feljebb való az egészséges kapcsolatokon alapuló egymástól való függőség. Ehhez segít hozzá a „közös győzelmeknek” nevezett második három szokás (4. „Törekedj, hogy mindenki nyerjen!”, 5. „Először érts, aztán értess!” és 6. „Teremts szinergiát!”). A hetedik szokás („Élezd meg a fűrészt!”) szinte abroncsként fogja össze a rendszert.
Nagy örömmel vélem felfedezni, hogy az alapvető lényeget tekintve a tanítás egybeesik Jézuséval. Hiszen Jézus Urunk is arra szólított fel, hogy egyrészt szabaduljunk meg a legnagyobb függőségből, rabszolgaságunkból. „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái”, írja Pál apostol a korintusiakhoz, vagy a rómaiakhoz eképpen: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek…”
De a rabszolgaságból való szabadulás csak a történet egyik része. Jézus szabadságunknál sokkal értékesebbet ajánl: mély szeretetkapcsolatot a Teremtővel, ebből következően pedig szeretetkapcsolatot a többi emberrel. Hiszen a római levélből fenn idézett igevers is így folytatódik: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: <Abbá, Atya!>” A galatákhoz pedig ezt írja Pál: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva … szeretetben szolgáljatok egymásnak.”
Legmagasabb szintű létformánk tehát nem saját függetlenségünk vagy szabadságunk (nagy veszélye az egocentrizmus, hogy az én marad a középpontban). Mindenható Urunk szerint legmagasabb szintű létformánk, melyre mindannyian teremtettünk és el vagyunk híva, hogy kialakuljon függőségünk Istentől. Pontosabban, hogy észrevegyük a teremtéstől kezdődően létező függőségünket Őtőle. Ennek pedig egyik legnagyobb és legszebb következménye és gyümölcse a másik ember szolgálata. Nem véletlenül nevezi meg Jézus Urunk is a következőket a legnagyobb parancsként: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Szabadulás a függőségeinkből, hogy egy sokkal magasabb kapcsolatrendszerbe léphessünk. Ez a Szentírás egyik alapvető üzenete. És érdekes módon, ezt helyezi szívünkre – egy szűkebb kontextusban – Stephen Covey is.
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: