A NAP, AMIKOR ELMARADT A KÖSZÖNET
Írta: Matt Bell - 2022. november 21.
Gondolj a legnagyobb ajándékok egyikére, amit valaha kaptál. Nem olyasvalamiről beszélek, amit egy karácsonyi reggelen a fa alatt találtál. Gondolj nagyobbra, még csodálatosabbra. Talán ez abban az időben volt, amikor munkanélküli voltál, és felvettek egy olyan állásra, amit nem lehetett visszavezetni egyik álláspályázatra sem azok közül, amiket elküldtél. Vagy amikor beteg voltál és sokkal gyorsabban lettél jobban, mint ahogyan azt az orvosok gondolták, hogy lenned kellene. Vagy amikor nagyon aggódtál valami miatt, ami foglalkoztatott, és bizonyos körülmények sorozatának következtében, amiket még most sem értesz, a probléma megoldódott. Mi volt a reakciód? Nem voltál hihetetlenül hálás?
Hol van a többi kilenc? A pásztorunk nemrégiben emlékeztetett minket az egyik legcsodálatosabb gyógyításra, amit a Bibliában feljegyeztek. Ezt egy hasonlóan elképesztő válasz követte azok többségétől, akik meggyógyultak. Azonban ami az ő reakciójukat annyira megdöbbentővé tette, az az, hogy egyáltalán nem az volt, mint amire bárki is számított volna:
„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged” (Lukács evangéliuma 17, 11-19).
Nem mondtak köszönetet, egyet kivéve. Amikor Jézus példázatokat használt azért, hogy kifejtse a mondanivalója lényegét, néha az emberek félreértették, amit mondott. Azonban nem lehetett félreérteni a kérdését a kilenc másik férfira vonatkozóan. Hol voltak?
Nincs jele annak, hogy dühös volt vagy kiabált volna. Mégis ez az egyszerű kérdés a lényeget emelte ki, amire a felemelt hang vagy a megrázott ököl soha nem lett volna képes. Ezek az emberek meggyógyultak. Nem a sántításból, hanem a leprából! Nem influenzából, hanem olyan betegségből, amitől eltorzultak, ami miatt mások elkerülték és megszégyenítették őket. A 10-ből kilenc nem fejezett ki hálát. Ez volt az a nap, amikor elmaradt a köszönet.
A dolgok útban vannak. Nem tudom, mi játszódhatott le a többi kilenc férfi szívében. De van egy tippem a történések alapján, valahányszor a köszönet eltűnik az életemből. Olykor egészen nyilvánvaló lehet, mint amikor a kisbuszunkkal vezetek az úton, és meglátok egy autót, amit sokkal szívesebben vezetnék. Lehet ennél árnyaltabb is, például elégedetlenség amiatt, hogy olyanok között élünk, akiknek több van. Máskor a köszönet elmarad az elfoglaltság miatt vagy azért, mert nem sürgős. Olyan köszönőlevelekre gondolok, amiket már régóta szándékozok megírni – hónapok óta. Mire várok? A közösségi média oldalam frissítése fontosabb?
Egy egyszerű szó olyan sokat jelenthet. Kinek kell köszönetet mondanod? Azzal, hogy sokunk számára a Hálaadás napja közeleg, ez egy különösen megfelelő időszak arra, hogy megfontoljunk egy ilyen kérdést. Van olyan tanár, aki változást hozott az életedbe? Mindkét szülőm tanár volt, úgyhogy tudom, egy egykori tanítvány szívből jövő köszönete milyen sokat tud jelenteni. Ki más? Ki segített eljutni oda, ahol most vagy – talán évekkel ezelőtt? Ki az, aki jobbá teszi az életedet pusztán csak azáltal, hogy benne van? Mondtál már köszönetet ezeknek az embereknek? Megköszönted már Istennek őket úgy, mint akik Isten csodálatos ajándékai a számodra?
A Hálaadás napja egy különleges nap arra kijelölve, hogy emlékezzünk mindarra, amiért hálásak vagyunk, de miért kellene egy napra korlátoznunk a köszönetünket. Az Igéjében Isten ezt mondja nekünk: „Mindenért hálát adjatok” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 5,18). Ennek a hálás hozzáállásnak minden nap jelen kellene lennie bennünk.
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: