A MI RÉSZÜNK NEM AZ EGYETLEN RÉSZ
Írta: Robert J. Tamasy - 2023. január 30
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amikor a körülményeink nehézkesek, akkor a megoldás a mi kezünkben van. Ahogy egy motivációs előadó is hangoztatja: „Ha úgy lesz, ahogy lesz, akkor rajtam múlik!” Azonban hacsak nem magányos farkasként vállalkozunk, akkor mindig lesznek olyanok, akik részesei a sikereinknek – és kudarcainknak is. A recepcióstól kezdve az eladókon és a gondnokon át a vezérigazgatóig mindenki hozzájárul a végeredményhez.
Emlékszem, amikor még a CBMC magazinszerkesztőjeként dolgoztam. Én voltam az első számú író, de voltak olyanok is, akik különböző témájú rovatokat írtak. Volt egy segédszerkesztőm és egy szerkesztőasszisztensem. Volt egy grafikusunk és illusztrátoraink, akik azon dolgoztak, hogy kiadványunkat vizuálisan is vonzóvá tegyék. Aztán ott voltak a kiadóvállalat munkatársai, akik a magazin nyomtatott formában való megjelenését végezték.
Valahányszor megkaptuk a magazin frissen nyomtatott, új kiadását, mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: Az egész (maga a termék) mindig nagyobb, mint a részek összege. Ez a folyamat, amely minden egyes résztvevő személy adottságait, tehetségét és tapasztalatát felhasználta, a Pál korinthusiakhoz írt első levele 12,12-26-ban található kijelentésre emlékeztetett.
A szövegkörnyezet az egyházra utal, a „Krisztus testére”, ahogy a Biblia kifejezi. De elvileg bármely munkahelyi környezetre is vonatkozhat. A teljes részt érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta, de íme néhány részlet belőle:
„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is... Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test...”
Ezek a versek a test azon részeire is utalnak, amelyek nem kapnak annyi figyelmet, mint a többi. Amikor megnézünk valakit, akár a fizikai megjelenését, akár a munkáját, hajlamosak vagyunk előnyben részesíteni azokat, akik a legvonzóbbak vagy a legnagyobb eredményeket mutatják fel. Ez a szakasz azonban emlékeztet minket:
„Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül... Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.”
A Szentírás egy másik szakasza arról beszél, hogy mennyire fontos, hogy egymásra támaszkodjunk, ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy minden munkát egyedül is el tudunk végezni:
„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (A prédikátor könyve 4, 9-12)
Ha legközelebb egy jelentős teljesítményt tapasztalunk a munkahelyeinken, emlékezzünk meg mindazokról, akik segítettek abban, hogy mindez lehetővé váljon.
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: