EGY BOLOND ÜZLETEMBER TÖRTÉNETE
Írta: Jim Firnstahl - 2023. február 13.
Egy bonyolultabb fogalom érthetővé tételénél az egyik leghatékonyabb módszer, ha történeteket használunk. Ahogy valaki mondta, ez annyit jelent, hogy „szóbeli képet festünk egy fontos fogalom köré”. A közvetíteni kívánt gondolatainkat könnyebben érthetővé és megjegyezhetővé teszik a történetek.
Jézus Krisztus ebben is mester volt. Pédabeszédeket mondott, hogy felfedje emberi gyengeségeinket. A Zsidókhoz írt levél ezt írja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (A zsidókhoz írt levél 4, 15)
Példabeszédeket használt arra is, hogy hallgatóival megismertesse Isten országát és annak titkait. „Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek.” (Lukács evangéliuma 8, 10) Azok, akik nyitottak a tanulásra, felfogják ezeknek a példabeszédeknek az üzeneteit.
A Lukács evangéliuma 12, 13-21-ben olvashatunk egy történetet, amelyben valaki arra kérte Jézust, hogy szóljon a testvérének, hogy adja át neki azt az örökséget, amire szerinte jogosult. Jézus azonban elhatárolódott ettől a vitától, azt mondta: „Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget?” Bíráskodás helyett Jézus az emberi viták mélyebb gyökerére hívta fel a figyelmet: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”
Ezután az esemény után is Jézus egy példabeszédet mondott, hogy felerősítse mondanivalóját, s amelyhez sokan közülünk a 21. századi körülmények között is tudunk kapcsolódni. Mesélt egy sikeres üzletemberről, aki egy fontos döntés előtt állt, mégpedig hogy mit kezdjen a felesleges „terméssel”. Mivel nem volt elég tárolóhelye, úgy döntött, hogy még több raktárat épít, hogy mindent magának tarthasson meg. Ekkor jelent meg a történetben Isten, aki ezt mondta: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lukács evangéliuma 12, 20-21)
Miért nevezték ezt a gazdag embert bolondnak?
Azt mondhatnánk, hogy kevés, vagy egyáltalán nem volt hite, mert nem vette figyelembe Istent a döntéshozatali folyamatában. Az akkori zsidók azonban úgy vélték volna, hogy ez az ember Isten kegyeltje pusztán azért, mert gazdag volt. A gazdagságot Isten kegyelmének kézzelfogható jeleként tekintették. Jézus példázatai képesek voltak az ilyen gondolkodásmódot a feje tetejére állítani. Nem a gazdagság birtoklása volt az, amire figyelmeztetett, hanem annak használata, ami azt jelezte, hogy az ember mennyire hisz Istenben és mennyire szereti őt. A Hegyi beszédben Jézus olyan dolgokat tanított, hogy: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben... Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Máté evangéliuma 6, 19-21)
Bolond az, aki hitét, reményét és szeretetét inkább önmagába és gazdagságába helyezi, mint Istenbe, ahogyan az 1Korinthus 13,13 figyelmeztet. Ha a gazdag ember szerette Istent, akkor istenfélő lehetőségeket (mennyei kincseket) kellett volna fontolóra vennie felesleges termésének felhasználására. Nem kétséges, hogy ennek az embernek éhező szomszédai voltak, akiknek kétségbeesetten szükségük lett volna segítségre. Ehelyett, ahogy a példabeszéd mondja, úgy döntött, hogy „kincset gyűjt magának", és elszalasztott egy csodálatos lehetőséget arra, hogy „gazdag legyen Isten felé".
Ha mi, mint Krisztus-követők nem imádkozunk és nem keressük erőforrásaink legjobb felhasználásának módját, akkor hiányzik belőlünk az Isten iránti szeretet, ami leleplezi ostobaságunkat. Mindig alázattal tölt el ez a példabeszéd. Uram, segíts nekem - és azoknak, akik ezt olvassák -, hogy gazdagságunkat mindig arra használjuk, hogy kincseket gyűjtsünk a Te országodban.