A BIZALMATLANSÁG KÉRGÉNEK ÁTTÖRÉSE
Írta: Dr. Tomka János - 2023. március 6.
„Ám ott, ahol a bizalmatlanság kérgét áttörtük, olyan tapasztalatokat szerezhetünk a bizalomról, amilyenekről sejtelmünk sem volt azelőtt.” Ezeket a sorokat Dietrich Bonhoeffer, a világhírű mártír lelkész és teológus 1942. végén, letartoztatása előtt néhány hónappal vetette papírra. Sajnos nyolc évtízeddel később, napjainkban is gyakran a bizalmatlanság uralja a munkahelyeket, a kapcsolatainkat, sőt olykor még közösségeinket is.
Nagyon igaza van Stephen M. R. Covey-nak, amikor azt állítja, hogy: „…a bizalom kialakításának, megerősítésének, megadásának és helyreállításának a képessége nemcsak életbe vágóan fontos személyes kényelemérzetünk és társas kapcsolataink tekintetében, hanem a leglényegesebb vezetői tulajdonság napjaink globális gazdaságában.”
A bizalom a legritkább esetben jön létre spontán módon. A bizalmatlanság kérgének áttörése tudatos erőfeszítéseket igényel, ráadásul többnyire hosszabb, többlépéses folyamatról van szó. Az első lépés, hogy a bizalmat kérő valamilyen módon kifejezi, hogy számít a másikra, szeretne segítséget kapni tőle egy feladat elvégzéséhez, a kihívások között való helytálláshoz, egy kényes helyzet megoldásához… és a sort hosszan folytathatnánk. A folyamat második lépése általában az, hogy a bizalom megadásáról döntő személy jelzéseket ad kétségeiről, kételyeiről a bizalmat kérő felé. Az ilyen üzeneteket nagyon nehéz felismerni, mert ezeket nem merik nyíltan kimondani az emberek – főleg akkor, ha alárendelt viszonyban vannak. Igen súlyos hibát követ el a bizalmat kérő fél, ha nem veszi észre, nem érti vagy ignorálja a jelzéseket. A harmadik lépés – jó esetben – az, hogy a bizalmat kérő bátorító jelzéseket küld a másik személy felé, valahogyan tudomására juttatja, hogy a kételyei és a félelmei alaptalanok. A negyedik lépés során történik meg a döntés a bizalom megadása vagy elutasítása mellett, azaz vagy sikerül áttörni a bizalmatlanság kérgét, vagy tovább vastagszik ez a burok. Sokan arra hivatkoznak, hogy a bizalom kialakulása egy megfoghatatlan jelenség, igazából nincs hatékony eszközünk a befolyásolására. Az így gondolkodók nem ismerik vagy nem tartják fontosnak a kevésbé látványos második és harmadik lépést…
Sajnos a bizalmatlanság kérgének áttörési kísérlete olykor kudarcba fullad a bizalmat kérő személy nem helyes szándéka és magatartása vagy a másik fél elzárkózása miatt – hiszen sok tapasztalatot szerzett már a bizalom törékenységével kapcsolatban. Sőt mindkét fél jó szándéka ellenére sem mindig sikerül a burok áttörése. Ilyen esetek megoldására is tesz javaslatokat a vezetéstudomány, de ezek nem olyan radikálisak, mint a bibliai Barnabás lépése volt:
„Amikor Saul (a későbbi Pál apostol) megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében.” (Az apostolok cselekedetei 9,26–28)
Ebben az esetben nem egy mediációs folyamatról van szó. Nem olvasunk arról, hogy mindkét fél felkérte volna Barnabást, hogy segítsen nekik a félreértések tisztázásában vagy valamilyen kompromisszumos megoldás keresésében. Nem kívülállóként, nem saját biztonságát féltve tett valamit ímmel-ámmal Barnabás. Lehettek kínzó kérdései: Mi lesz, ha befogadják Sault az alapító atyák, és később kiderül, hogy még engem is csúnyán félrevezetett? Mi lesz, ha egy ellenfelet ajánlok az apostolok bizalmába, fognak-e bennem bízni a jövőben is, ha nem bizonyulok megbízhatónak? Nagy volt a kockázat: gyorsan elveszíthette volna a keresztények körében elterjedt jó hírét.
Barnabás, „a vigasztalás fia” azonban erőt merített a minden vigasztalás Istenétől, nem tétovázott, hanem magával vitte Sault, és kezességet vállalt érte. A bizalmatlanság kérgének áttöréséhez ilyen bátor lépésekre van szükség napjainkban is.
[1] Tomka János: A bizalomépítő vezető könyv Méregtelenítés című fejezete alapján; Harmat Kiadó – Luther Kiadó, 2022.
[1] Dietrich Bonhoeffer: Tíz év múltán – Számvetés az 1943. év küszöbén, in Börtönlevek – Fogságban írt levelek és feljegyzések; Harmat Kiadó, 1999, 17-18.oldal
[1] Stephen M. R. Covey – Rebecca R. Merrill: A bizalom sebessége; HVG Könyvek, 2011, 19-20. oldal