„Mitől épít és nem rombol a hatalom? - Jézus a szolgáló vezetésről”
Minden kultúra foglalkozik a vezetés és a hatalom gyakorlás kérdéseivel, a keresztyénség hozzáadott értéke ehhez az örökséghez az lehet, hogy adaptív módon Jézus példáját és tanítását éli, és örökíti át generációról generációra. A történelem - az egyházé és a világé egyaránt -,dokumentálja, hogy amikor olyan vezetők támadtak, akiknek a szívét rabul ejtette Jézus víziója a vezetésről, akkor mindig valami titokzatos csoda járt a nyomában. Mélyreható változások, a "jó életet" célzó átrendeződések indultak el látszólag a semmiből, amik nem csak az egyház, de a társadalom számára is megtisztító katarzisok és formáló erejű időszakok voltak. Az evangéliumok feljegyezték Jézus tanítványainak rangvitáit.
Ezeknek a több ezeréves konfliktusoknak köszönhetjük a vezetés lényegének egy olyan megközelítését, ami több mint húsz évszázadon át elvi alapvetésül szolgált az egyházban, és gyakran a társadalomban is vezetők számára. Jézus akkor, a közelgő passió árnyékában szívbe markoló erővel beszélt a szolgáló vezetés öt fontos feltételéről...
Mik ezek? Ma is érvényesek? Egyházi kereteken kívül is, amennyiben egy vezető keresztyénnek vallja magát, megfelelő alap lehet a vezetéshez?