A MINDKETTŐ/ÉS MEGKÖZELÍTÉSE A DÖNTÉSEINK SORÁN
Írta: Stephen R. Graves - 2023. június 19.
Az üzleti világban sokszor nem fekete-fehér az, ami alapján döntéseket hozunk, hanem a szürke árnyalatai közül kell választanunk. Egy családi vállalkozással rendelkező barátom például azon gondolkodik, hogy kirúgja-e etikátlanul viselkedő nővérét. Egy másik barátom azon töpreng, hogy adjon-e második esélyt egy alulteljesítő, legjobb barátjának, a vállalatot lehúzó alkalmazottnak.
Melyik vállalkozó nem küzdött még azzal, hogy túl sok órát kell eltöltenie a munkájával, de azt is tudja, hogy a házastársa otthon küzd a gyermekei nevelésével, és támogatást szeretne? Sokszor annak eldöntésére, hogy mit tegyünk, nincsenek könnyű, egyszerű válaszok. Kirúgjam, vagy ne? Elengedjem, vagy tartsam meg, remélve, hogy javulni fog? A munkahelyi igényeket vagy a családi szükségleteket válasszam?
Másképp is megfogalmazhatnánk a kérdéseket: Legyek kedves vagy a vállalat jó gazdája? Legyek bölcs vagy megbocsátó? Teljesítsem a kötelességemet a munkahelyemen vagy otthon?
A megoldás lehet a "mindkettő/és". Bizonyos döntéseknél ahelyett, hogy feldobnánk egy érmét, hogy egy bizonyos döntésre jussunk, az érme mindkét oldalát be kell vonnunk az egyenletbe. Többféle valóságot kell figyelembe vennünk. Tetszik, amiről Chip és Dan Heath beszámolnak a könyvükben. Idéznek egy szakértőt, aki azt mondja: „Bármikor, amikor az életben kísértésbe esik, hogy azt gondolja: ezt VAGY azt kellene tennem, kérdezze meg magától: van-e mód arra, hogy ezt ÉS azt tegyem?. Meglepően gyakran előfordul, hogy mindkettő megvalósítható". Ezt nevezhetnénk „mindkettő/és döntéshozatalnak".
Isten a „mindkettő/és" Istene. Wayne Grudem teológus írja: „Minden, amit [Isten] mond vagy tesz, összhangban van az összes tulajdonságával". Isten nem dob fel egy érmét, és nem választja az egyik vagy a másik jellemvonását. Nála mindig mindkettő/és. Más szóval, Isten mindig: Kegyelmes és Igazságos; Szerető és Haragvó; Irgalmas és Igazságos; Bölcs és Nagylelkű; Örömteli és a bűnök felett szomorkodó.
Két igazság feszültségben tartva. A két igazság feszültségben való elfogadása segített nekem eligazodni néhány nehezebb döntésben, amelyekkel az elmúlt néhány évben szembesültem. Például: a közösség feszültségben van a személyes felelősséggel. Az együttérzés és az igazságossággal. A nagylelkűség feszültségben van a gondoskodással. A megbocsátás pedig az elszámoltathatósággal.
Említettem egy példát, amikor egy legjobb barát nem dolgozik keményen, és a vezetőnek meg kell hoznia egy döntést ezzel kapcsolatban, de úgy érzi, hogy két, látszólag különböző irányú ez a döntés. Tudja, hogy Jézus azt mondja: „nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is (bocsássatok meg)” (Máté evangéliuma 18, 22). Ugyanakkor ez a vezető azt is tudja, amit Pál írt: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (Pál második levele a tesszalonikaiakhoz 3, 10). Mi mit tennénk? Megbocsájtunk vagy felelősségre vonunk? Kegyesek lennénk a munkatárshoz, vagy jó gazdája a cégnek?
Mi lenne, ha a kirúgás vagy elnézés helyett (vagy-vagy döntéshozatal), adnánk hat hetet ennek a munkatársnak, hogy mérhető célokkal és teljesítménnyel bizonyítson? Ő kap még egy esélyt, mi pedig növeljük a termelékenységet, vagy ésszerű feltételeket kapunk, hogy elbocsássuk ezt az alkalmazottat. Ez a mindkettő/és döntéshozatal. Erre akkor is van lehetőségünk, amikor megpróbáljuk egyensúlyba hozni az otthont és a munkát, vagy amikor a személyes nagylelkűséget vizsgáljuk. A mindkettő/és döntéshozatal feszültségét nehéz lehet elfogadni és megérteni, de gazdagabbá és hitelesebbé teszi az életet és a munkát.