Heti Mannák

GONDOLKODTÁL MÁR AZON, HOGYAN JUTOTTÁL EL ODA, AHOL MOST VAGY?
Robert J. Tamasy  -2022. november 28.

Megálltál már valaha, hogy elgondolkodj azokon a látszólag véletlenszerű eseményeken, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy szakmailag idáig eljutottál? Akár most kezdtük el a karrierünket, akár a közepén járunk, akár hivatásos életünk végéhez közeledünk, számos tényező befolyásolta, hogy hogyan jutottunk el a jelenlegi pillanathoz.

Személy szerint, amikor elkezdtem az egyetemet, nem gondoltam az írásra, mint karrierlehetőségre. Azonban az angoltanárom bátorítani kezdett, hogy van bennem tehetség, így talán jövő is van benne számomra. Ez a felismerés késztetett arra, hogy egyetemet váltsak, hogy hozzájussak egy kíváló képzéshez feltörekvő újságírók számára.

Ott volt néhány professzorom, akik pozitívan hatottak rám, és arra bátorítottak, hogy az újságírást válasszam pályámnak. Egy alkalommal, több sikertelen próbálkozás után, sikerült interjút készítenem az egyetem egyik prominens vezetőjével. Miért döntött végül úgy, hogy beleegyezik abba, hogy interjút készítsek vele? Megtanított egy olyan elvre, amelyet soha nem felejtettem el - és azóta is gyakran használok: “A kitartás semlegesíti az ellenállást."

Első újságírói munkám egy kisközösségi kiadvány szerkesztőségénél volt. Ez azt jelentette, hogy nemcsak szerkesztő voltam, hanem a helyi önkormányzati tudósító, sportriporter, rovatvezető, szerkesztőségi író és fotós is. Ha egy nagyobb újságnál kaptam volna munkát, valószínűleg egy speciális szerepet kaptam volna, például szerkesztőként, vagy a rendőrség vagy a városháza "beosztottjaként", esetleg gyászjelentést íróként. Nem kaptam volna meg azt a sokoldalú hátteret, amit egy kisebb, kevésbé tekintélyes újságnál kaptam.

Újságírói pályafutásom minden állomásán a szakma tapasztalt veteránjaival dolgoztam együtt, akiktől sokat tanultam. A képzés és a tapasztalat “kincsesbányája" szolgált felkészülésként, hogy a CBMC-USA és a CBMC International munkatársa lehessek, itt szerkesztőként és kiadványigazgatóként 20 évet eltöltsek, valamint az azt követő évek során végzett munkámra.

Van egy vicc arról, hogy valaki egy helyi lakostól útbaigazítást kér egy másik úti célhoz. A helybéli ránéz, és azt mondja: "Innen nem lehet odajutni". Valójában a pályafutásom is ezt tükrözi. Nem tudtam volna karrierem minden egyes új szakaszát elérni anélkül, hogy előbb ne mentem volna el valahová máshová, gyakran olyan munkakörbe, amelyet nem is vettem volna fontolóra, ha a körülmények nem mutatnak abba az irányba.

A NAP, AMIKOR ELMARADT A KÖSZÖNET
Írta: Matt Bell  -  2022. november 21.

Gondolj a legnagyobb ajándékok egyikére, amit valaha kaptál. Nem olyasvalamiről beszélek, amit egy karácsonyi reggelen a fa alatt találtál. Gondolj nagyobbra, még csodálatosabbra. Talán ez abban az időben volt, amikor munkanélküli voltál, és felvettek egy olyan állásra, amit nem lehetett visszavezetni egyik álláspályázatra sem azok közül, amiket elküldtél. Vagy amikor beteg voltál és sokkal gyorsabban lettél jobban, mint ahogyan azt az orvosok gondolták, hogy lenned kellene. Vagy amikor nagyon aggódtál valami miatt, ami foglalkoztatott, és bizonyos körülmények sorozatának következtében, amiket még most sem értesz, a probléma megoldódott. Mi volt a reakciód? Nem voltál hihetetlenül hálás?

Hol van a többi kilenc? A pásztorunk nemrégiben emlékeztetett minket az egyik legcsodálatosabb gyógyításra, amit a Bibliában feljegyeztek. Ezt egy hasonlóan elképesztő válasz követte azok többségétől, akik meggyógyultak. Azonban ami az ő reakciójukat annyira megdöbbentővé tette, az az, hogy egyáltalán nem az volt, mint amire bárki is számított volna:

„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged” (Lukács evangéliuma 17, 11-19).

Nem mondtak köszönetet, egyet kivéve. Amikor Jézus példázatokat használt azért, hogy kifejtse a mondanivalója lényegét, néha az emberek félreértették, amit mondott. Azonban nem lehetett félreérteni a kérdését a kilenc másik férfira vonatkozóan. Hol voltak?

A KISVÁLLALKOZÁS ELŐNYEI
Írta: Rick Boxx  -  2022. november 7.

A karrierem során dolgoztam nagy vállalatokkal és kisvállalkozásokkal is. Én személy szerint jobban szerettem kisvállalkozásokban dolgozni a számtalan előny miatt, amit kínálni tudnak. Az első a helyi döntéshozó hatóság. Amikor a bankszakmában dolgoztam, semmi nem frusztrálta jobban az ügyfeleket, mint mikor azt mondták nekik, hogy a hitelkérvényüket elutasította egy másik városban lévő bizottság. Sok ügyfél szeret üzletelni egy olyan kisvállalkozással vagy bankkal, ahol el tudják érni azt a vezetőt, aki a döntéseket hozza.

Ahogy azt Salamon király megjegyezte a Prédikátor könyve 8,4-ben „Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz?”. Ha egy kisvállalkozás tulajdonosa vagy, akinek hatalma van vásárlói döntések meghozatalára, lényegében „királyként” szolgálsz. Bölcs lenne ezt az előnyt népszerűsíteni a leheséges ügyfelek felé.

Egy másik meglepő előny a kisvállalkozások számára a korlátozott erőforrás lehet. Ez a „korlátozás” a te érdekedet szolgálhatja, hogy megtaláld a költséghatékony megoldásokat, melyek lehetővé teszik számodra, hogy alacsonyabb árakat használj. A bátyámat egyszer megkérte a főnöke, hogy kérjen ajánlatokat egy nagy projekthez. 9 millió, 7 millió és 5 millió dollárért szerzett ajánlatokat. Az első két ajánlat nagy vállalatoktól volt, a harmadik egy kisvállalkozástól. Hogyan tudtak ilyen nagy különbséggel számolni?

A kisvállalkozás tulajdonosa elmagyarázta: „A versenytársaim meg tudnák csinálni azon az áron is, amelyen én adom neked, de nagyon felfuvalkodottak és tudják, hogy megengedheted magadnak, hogy milliókat fizess.” A testvérem úgy döntött, hogy az alacsonyabb ajánlattevőt választja – és határidőre, a költségvetés alatt, befejzték a munkát! „A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta.” (Példabeszédek könyve 28,11)

MINDENBEN A MINŐSÉGRE TÖREKSZÜNK
Írta: Jim Mathis  -  2022. november 14.

Mivel természetemnél fogva kreatív ember vagyok, mindig is érdekelt a művészet számos formája, beleértve a művészeti és kézműves vásárokat, ahol az egyéni kreativitás számos példáját láthattam. Amit ezeken a rendezvényeken találtam, az évek során nagymértékben megváltozott.

A művészeti és kézműves vásárok az 1960-as és 70-es években kezdtek el megjelenni az Egyesült Államokban. A kivitelezés akkoriban gyakran hagyott kívánnivalót maga után. Szinte mindent "népművészetnek" lehetett nevezni. A tanulószerződéses rendszer szinte teljesen eltűnt, így azoknak, akik kézzel akartak dolgokat készíteni, saját maguknak kellett kifejleszteniük a készségeiket. A tanulási lehetőségek korlátozottak voltak, ahogyan a rendelkezésre álló szerszámok minősége is.

Azóta azonban a fából, üvegből, kerámiából és sok más dologból készült tárgyak készítéséhez szükséges eszközök drámaian fejlődtek. Ma már részt vehetünk élő és online workshopokon vagy szemináriumokon, hogy megtanuljunk bármit, amit csak akarunk. Az eredmény a művészeti kiállítások és kézműves vásárok elképesztő színvonala lett. Amatőr vagy részmunkaidős ékszerészek, fazekasok és faművesek olyan gyönyörű tárgyakat készítenek, amelyek 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. Ugyanez igaz más mesterségekre is, mint például a szobrászat, a fotózás és a festészet.

A minőségre való törekvés a feldolgozott árukra is átterjedt. A fényképezőgépek, televíziók, háztartási gépek és autók az elmúlt 10 évben szinte minden tekintetben fejlődtek. Életem során sok autóm volt, és az utolsó három-négy jármű mindegyike a legjobb volt, amit addig birtokoltam. A legújabb autóm pedig jobb, mint bármelyikük. Ugyanez igaz a jelenlegi fényképezőgépemre is.

A tanulság az üzleti életben dolgozók számára az, hogy folyamatosan jobb termékeket kell gyártanunk. A minőségre való törekvés hosszú távon a legjobb üzleti stratégia. Évekkel ezelőtt egy kávékészítők konferenciáján az egyik előadó feltett egy kulcskérdést: „Ön a Nordstrom's (egy minőségi áruház) vagy a Dollar Store (egy olcsó áruház)?”. Mivel mindannyian a kávékülönlegességek üzletágában voltunk, a kérdés arra utalt, hogy jobban kell teljesítenünk. Nincs több kézzel készített felirat vagy kopott bútor. A minőség mindenben fontos.

Egy nemrégiben megjelent hírlevél cikke arra emlékeztette az olvasókat, hogy „Ahogyan bármit csinálunk, úgy csinálunk mindent".

A PÉLDAMUTATÁS, MINT VÉGSŐ VEZETŐI ESZKÖZ
Írta: Pataki Dávid  -  2022. október 31.

Vezetőként a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy érvényre juttassuk az akaratunkat.

Fizetések emelése, illetve csökkentése, felelősségi határok kijelölése, egyes munkavállalók kiemelése, amíg másokat háttérbe helyezünk. A sort hosszasan lehetne folytatni, nincs ez másképpen a családunkban sem.

A kéz a kézben járó jutalmazás és megvonás, az egymást váltó fegyelmezés illetve dicséret mind-mind olyan lehetőség, melyekkel egy vezető élhet és élnie is kell, kerülve minden mulasztást, ha felelősséget akar vállalni a rábízottakért. Ahhoz, hogy a célt elérjük - a családban, a munkahelyen, a vállalkozásban, a gyülekezetben - a vezetőnek hatással kell lennie azokra, akik hozzá tartoznak.

Biztosan te magad is érezted már úgy, hogy vezetőként kifogytál az eszközökből. Mindent megpróbáltál, annak az ellenkezőjét is de nem maradt már több lehetőséged ahhoz, hogy az akaratodat érvényre juttasd.

Mit tehetsz ilyenkor? Vajon kirúghatsz mindenkit a cégtől, aki nem teljesíti az utasításaid? Elküldhetsz minden olyan embert a gyülekezetből, aki nem szentül él és nem fogadja meg az intést? Mit tudsz tenni a kamaszodó vagy már felnőtt gyermekeiddel, akiknél a nevelési eszközeid már nem működnek?

Meggyőződésem, ha már nem tehetsz semmit, egyet még igen. Példát mutatsz, ahogy azt Jézus Krisztus is tette: