Heti Mannák

A DICSÉRET PRÓBÁJA
Írta: Rick Boxx 2026. május 11.

Már mind éreztük, hogy próbára tesznek bennünket. Hajlamosak vagyunk az ilyet a nehézségekkel társítani – komoly megpróbáltatásokkal vagy hatalmas kihívásokkal, amelyekkel szembe kell néznünk. A próba arról szól, hogyan kezeljük ezeket. Van azonban a próbának egy másik formája is, amelyre sokan nem is gondolunk. Ez pedig a … dicséret próbája. Hogyan reagálunk, amikor jól mennek a dolgok, és az emberek elkezdik mondani, milyen tehetségesek vagyunk, milyen jó munkát végzünk, vagy hogy senki más nem ért el olyat, mint mi?

Vegyük a következő példát: A csapat izgatott volt, amikor Lisa megérkezett új részlegvezetőként. Mindenki megkönnyebbült, hogy a korábbi vezető több személyes konfliktus és részlegbeli kudarc után elhagyta a céget. Örömmel fogadták a változást, és dicsérték Lisát, aki ragyogó hírnévvel érkezett. Remélték, hogy sikerül helyreállítania a rendet a csapatban.

Lisa azonban elég tapasztalt volt ahhoz, hogy tudja: önmagában az, hogy jobbnak tűnik az elődjénél, még nem oldja meg a részleg problémáit. Bölcsen felismerte, hogy a kéretlen rajongás valószínűleg gyorsan elhalványul majd, amint elkezdi meghozni azokat a nehéz döntéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a dolgok újra jó irányba haladjanak.

 

A JOGOSULTSÁG NEM MÁS, MINT BEFOLYÁS

Írta: C.C. Simpson 2026. május 4.

Lépjen be egy irodába hétfő reggel. Kattognak a billentyűzetek, pittyegnek az üzenetek. Folyik a versengés, amely udvarias mosolyok és negyedéves jelentések mögé rejtőzik. Minden hétköznapinak, semlegesnek tűnik, csak munka. De nem az. Minden munkahely egyfajta templom, a maga sajátos „istentiszteleti” szokásaival. A sikert teljesítményértékeléseken dicsérik. A státuszt előléptetések és címek koronázzák meg. A biztonságot a fizetések és nyugdíjtervek jelentik. Ezek korunk istenei: kicsik, csillogók és könyörtelenek.

És ekkor belép Jézus. Földi szolgálata idején soha nem kerülte el a befolyás központjait. Egyenesen a közepébe ment: zsinagógákba, templomudvarokba, helyekre, ahol a kultúra és a meggyőződés találkozott. Ott tanított, gyógyított, szembesítette a népet azzal, ami elromlott. És amikor látta a kapzsiságot a templomban, habozás nélkül felborította az asztalokat (Máté evangéliuma 21,12–13). Jézus nem veszélyként tekintett a befolyásra, amit kerülni kell, hanem feladatként, amelyet az Atyától kapott.

 

NÉZZÜNK A LÁTSZAT MÖGÉ

Írta: Rick Boxx

Az ügyvezető kétségtelenül megfelelt az elvárásoknak. Magas volt, sportos, és olyan karizmát sugárzott, amely vonzotta az embereket. Mély benyomást tett másokra, amikor találkoztak vele – különösen a nyilvános beszédeivel. Ezért mindenkit megdöbbentett, amikor sikkasztás miatt elbocsátották. Ez arra késztette az embereket, hogy ne csak az ügyvezetőt, hanem a vállalat értékeit is megkérdőjelezzék. Hogyan választhattak egy ilyen embert vezetőnek?

Sajnos ez nem ritka jelenség. Túl gyakran hallunk vagy olvasunk arról, hogy egy ismert és széles körben tisztelt vezető valamilyen erkölcsi vagy etikai botrányba keveredik. Nem mindig az történik, amit látunk. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet a látszat ennyire megtévesztő?

 

HOL A KAPCSOLAT A TUDÁS ÉS A BÖLCSESSÉG KÖZÖTT?

Írta: Carmen Milka Herrera 2026. április 27.

A mai üzleti világban sok helyről tanulhatunk. A bölcsesség viszont korántsem ennyire hozzáférhető. Ezt saját tapasztalatból tanultam meg. Több mint 40 évvel ezelőtt egy újság közölte a nevemet, mert teljes ösztöndíjat kaptam, hogy egy neves brazíliai egyetemen tanuljak. Hazámban, Bolíviában az egyetemek bezártak, és mivel műszaki képzést kerestem, édesapám benyújtotta a tanulmányi dokumentumaimat a brazil nagykövetséghez. Nem sokkal később már nem voltam otthon.

Bolíviából Brazíliába – messze volt, de nem annyira. Spanyolról portugálra – más volt, de nem teljesen. Trópusi ország volt, de mégsem egészen, hiszen az év közepén volt a tél. Nehéz? Igen. Más? Igen, de nem teljesen. Hasonló dél-amerikai kultúra. Ennek ellenére nem tudtam nem feltenni a kérdést: Hol vagyok? Család nélkül, barátok nélkül, elszakadva a gyökereimtől, és bizonyos értelemben a hitemtől is. Úgy éreztem, mintha az imáim eltűntek volna az emlékezetemből. Azt mondtam magamnak, nagyon alaposan át kell gondolnom, mit tegyek, mit mondjak, és kivel barátkozzak.

Minden döntés azt jelentette, hogy ki kellett választanom a legjobb – és legbölcsebb – lehetőséget. A szüleim mindig is a legfőbb bölcsességforrásaim voltak, de többé nem támaszkodhattam az útmutatásukra. Leveleket írtam, de körülbelül 15 napba telt, mire odaértek, és ugyanennyi időbe, mire választ kaptam. Akkoriban nem volt e-mail, szöveges üzenet vagy akár fax sem. Új helyzetekkel szembesültem, amelyek gyors megoldást igényeltek.

Talán mind feltesszük ugyanezt a kérdést: „Hol vagyok?” Az, ahogyan erre válaszolunk, hatással lehet életünk alakulására. Ha Jézus Krisztus követői vagyunk, Isten velünk van, de nem mindig ismerjük fel, hogy mi is Ővele vagyunk. A magány és a félelem érzése formálja, hogyan értelmezzük a világot, és hogyan hozunk döntéseket. Így éltem én is: lépésről lépésre, rendkívüli óvatossággal, ugyanakkor mély vággyal arra, hogy kevésbé legyek szorongó és inkább spontán. Hol voltam? És velem volt-e a bölcsesség?

 

AMIKOR A SZÁMOK NEM MŰKÖDNEK

Írta: C.C. Simpson 2026. április 13.

Általában egy világító képernyővel kezdődik. Egy táblázattal. Egy előrejelzéssel. Számok halmazával, amelyek nem hajlandók „viselkedni”. A haszonkulcs alacsony. A nyomás valóságos. Az emberek tőlünk várják a választ, és minden, ami előttünk van, ugyanazt mondja: Ez nem elég.

Egy ilyen pillanat gyakori az üzleti világban. Ugyanakkor szent tér is, ahol a hit, az értékek és meggyőződések próbára tétetnek. A kérdés az: átmegyünk a próbán – vagy elbukunk?

Ez a probléma nem új. Olyan régi, mint maga az idő. Gyakran látjuk a Bibliában. Például a amikor Jézus egy hatalmas tömeg előtt áll. Több ezer ember. Valódi éhség. Valódi szükség. És mielőtt bármi csodálatosat tenne, feltesz egy kérdést, ami szinte meggondolatlannak tűnik: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” (János evangéliuma 6, 5).