MIÉRT ÜNNEPELJÜNK
Írta: Pataki Dávid - 2022. október 3.
A negyvenedik születésnapom közeledtével egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy ezt a jeles évfordulót a közeli ismerőseimmel, barátaimmal együtt egy szép helyen ünnepeljük meg. Egy dunai hajón béreltem termet, szerveztem zenekart, ételt-italt és a meghívottak közül mindenki el is jött. Persze folyamatosan ott volt bennem a kérdés: Mindezt vajon csak azért teszem, hogy megmutassam, megengedhetem magamnak az ünneplést, vagy azért, mert mások szeretetére, elismerésére vágyom?
Bár sokáig bennem volt a bizonytalanság, de amikor néhány szót szóltam a meghívottakhoz, már egészen biztos voltam abban, hogy miért hívtam el a barátaimat ünnepelni. Ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy az ünneplés célja nem én vagyok, hanem mi vagyunk. A születésnapom pedig egy jó ok arra, hogy összejöjjünk.
A mai kultúránkból már kezd teljesen eltűnni az ünneplés szeretetete. Nincs idő megállni, pénzt és időt áldozni egymásra és arra, hogy végiggondoljuk, kik jöttek velünk az úton és hogyan is értünk el idáig. Pedig napról-napra egyre inkább csak küzdünk, hogy lehetőleg minél hosszabb pályát fussunk be, minél több helyre jussunk el természetesen mindezt minél rövidebb idő alatt. A nagy rohanásban pedig - ha nem is tudatosan -, de már nem másokkal járunk az úton, hanem a nagy rohanásban el is veszítjük őket.
Végül pedig magányossá válunk. Aki pedig magányosan küzd, annak az élete egyre boldogtalanabb lesz, mert nincs kivel megélni a küzdelemért járó jutalom örömét.
Isten nem véletlenül adott a törvényben 7 nagy ünnepet Izrael népének. Ebből három ünnepen ráadásul kötelező is volt megjelenni Jeruzsálemben. Ne feledkezzünk meg a szombat napról sem, ahol az embernek, a családnak, a gyülekezetnek bőven volt lehetősége átbeszélni, átgondolni a hetet és ami legfontosabb talán, feldolgozni és hálát adni azért, ami történt, jó és rossz egyaránt.