Heti Mannák

A BÜSZKESÉG VESZÉLYEINEK FELISMERÉSE ÉS LEKÜZDÉSE

Írta: Jim Mathis 2025. május 26.

Nemrégiben néztem egy interjút Jay Lenoval, a legendás komikus és talk show házigazdával, amikor megjegyezte, hogy nagy híve, amikor valaki alábecsüli magát. El is magyarázta, hogy ha valaki abban kezd hinni, hogy többet tud, mint mások, akkor bajban van. Megjegyezte, hogy ha elkezdjük hinni, hogy mindent tudunk, az azt jelenti, hogy úgy döntöttünk, nem tanulunk tovább.

Amikor Leno például a „The Tonight Show” műsorvezetője volt, soha nem próbálta megmondani a világosítóknak vagy a hangmérnököknek, hogyan végezzék a munkájukat, amit más tévések gyakran megtesznek. Úgy vélte, hogy ha valaki egy nagy tévéműsor világosítója, akkor az a legjobb a szakmájában. Ostobaság lenne megmondani nekik, hogyan állítsák be a fényeket.

Üzleti, közösségi vagy politikai vezetőként a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk a legjobb embereket a különböző feladatokra, és meghallgassuk őket. Amint azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak a szobában, azzal katasztrófát idézünk elő. A Biblia ezt mondja: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (A példabeszédek könyve 16, 18) Más szóval a büszkeség mindig pusztulást vetít előre.

Ezt is olvassuk:

GYŐZTES CSAPATOK - LEGGYENGÉBB LÁNCSZEMEK

Írta: Robert J. Tamasy 2025. május 19.

Egy régi mondás szerint „Egy lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem”. Egy lánc, akár valakinek a csuklójára tekeredik, akár egy agresszív kutyát tart vissza, akár egy nehéz tárgyat függeszt fel, nem tudja betölteni a célját, ha egy vagy több láncszem gyenge. Ugyanez az elv érvényes az élet számos területére - például az erős csapatok felépítésére és fenntartására, akár a sportpályákon és arénákban, akár az üzleti világban.

Egy másik közhely, ami szintén érvényes: „Egy ember nem tud csapatot alkotni, de tönkreteheti azt”. Más szóval, egy csapatban a legtehetségesebb tag sem garantálhatja a sikert, de a csapat egyetlen tagjának kudarca nagyban hozzájárulhat az egész bukásához.

Évekkel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy Brazíliába utazhattam, hogy olyan üzleti vezetőkkel találkozzak, akik meg akarták tanulni, hogyan képviselhetik hatékonyabban Jézus Krisztust ott, ahol dolgoznak. Az egyik találkozásunkkor a labdarugást használtam példaként. Amikor minden játékos egységesen és a kijelölt helyén játszik a pályán, az gyakran győzelemmel jár. Ha azonban akár csak egy játékos is elmulasztja a feladatát - különösen a kapus -, valószínűsíthető a vereség.

Ezt a hasonlatot használva elmagyaráztam brazil barátaimnak, hogy a gyümölcsöző üzleti szolgálat kulcsa az, hogy nem egyetlen személyre támaszkodnak, ahogyan ezt a múltban tették, hanem felismerik a különböző erősségeiket, elnézik egymás gyengeségeit, és meghatározzák, hogyan osszák ki a különböző feladatokat, miközben ugyanazokra a célokra törekednek: bemutatni Jézus Krisztust mint Megváltót és Urat azoknak, akikkel a munkahelyen találkoznak, és segíteni Jézus követőit abban, hogy gyümölcsöző tanítványokká váljanak.

A Biblia nem egy sportkalauz, de sokat mond a csapatmunka fontosságáról. Például:

 

TÖREKEDNI ARRA, HOGY ÉLVEZHETŐ MUNKÁT TALÁLJUNK

Írta: Rick Boxx 2025. május 5.

Ön miért jár dolgozni? Sokféle okunk lehet a munkára a megélhetés biztosításával kezdve, az adósságaink fizetésén át, az ébren töltött időnk hasznosításáig. De vajon hányan járunk dolgozni elsősorban azért, mert élvezzük a munkánkat?

Egy mondás szerint: „Ha szeretjünk a munkánkat, soha többé nem fogunk dolgozni.” Ez azt jelenti, hogy ha örömöt és beteljesülést találunk abban, amit csinálunk, akkor nem fog tehernek tűnni a mindennapi munkába járás.

Az Eric Liddellről, a skót olimpiai futóról szóló 1981-es mozifilmben, aki egyben kínai misszionáriusnak készült, egy különleges jelenet illusztrálja ezt az igazságot. Liddell a nővérének magyarázza, hogy miért edz továbbra is az olimpiára, annak ellenére, hogy az életét a missziós munkának szentelte.

Liddell egyetért a nővérével abban, hogy a misszionáriusi szolgálat az, amire Isten elhívta őt. Majd hozzáteszi: „Hiszem, hogy Isten céllal teremtett engem - Kínának. De gyorsan is teremtett engem. És amikor futok, érzem az Ő örömét”. Volt-e már olyan a munkánk során, amikor „éreztük Isten örömét”?

 

EGYENSÚLY A TUDATOS ÉLETHEZ / A CÉLTUDATOS ÉLET EGYENSÚLYA

Írta: Erenia Mendoza 2025. május 12.

A mai modern kor gyakran kényszerít minket az egyre hatékonyabb termelékenységre. Emiatt az egészség, az emberi kapcsolatok és a lelki egyensúly háttérbe kerülhet. De mi – Krisztus követői – arra vagyunk hivatottak, hogy törekedjünk a kiegyensúlyozott életre, ezzel is tükrözve Isten országának értékeit. A „8+8+8 szabály” egyszerű modell, amely segíthet nekünk az egyensúly elérésében: 8 óra munka, 8 óra pihenés, és 8 óra szórakozás – szabadidő és személyes tevékenységek. Ha Isten áll e területek középpontjában, akkor céltudatosan élhetünk.

8 óra munka. A Biblia azt tanítja, hogy a munka Istentől van. Erre emlékeztetőnk is van: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 23) Ha ezt a szemléletet tesszük magunkévá, akkor a munka Isten imádatának egyik módja lehet, ezzel is szolgálva másokat. Munkánk során is igyekezzünk ezeket tükrözni: Őszinteség – „Utálja az Úr a hazug ajkat, de a helyesen élőket kedveli.” (A példbeszédek könyve 12, 22) Alázat – „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Jakab levele 4, 6) Humor – „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (A példabeszédek könyve 17, 22)

 

AZ EGÉSZ: NAGYOBB, MINT A RÉSZEK ÖSSZESSÉGE

Írta: Robert J. Tamasy 2025. április 28.

Hallotta már valaha, hogy valaki azt mondja: „Az egész nagyobb, mint a részek összege”? Ezt a valóságot évekkel ezelőtt mélyen megtapasztaltam, amikor egy magazin szerkesztője voltam. Az írás és a szerkesztés nagy része az én vállamra hárult, de szerencsés voltam, hogy volt egy kis csapat, akik nagyban hozzájárultak a tartalomhoz és a grafikai tervezéshez.

Emlékszem, hogy a tervezési megbeszélésekre a saját elképzeléseimmel felvértezve mentem el, hogy hogyan kellene a magazinnak összeállnia. De a több órás „kreatív konfliktus” során mindig olyan döntésekre jutottunk, amelyek sokkal jobbak voltak, mint amilyeneket egyedül ki tudtam volna találni. Mindenki értékes hozzájárulását adta az eredményhez. A késztermék mindig felülmúlta az elvárásainkat. Mert az egész nagyobb volt, mint a részek összege.

Itt tanultam meg két olyan bibliai szakasz igazságát, amelyet soha nem felejtek el: