Heti Mannák

MI LETT VOLNA, HA NINCS ELSŐ KARÁCSONY?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. december 23.

Ezen a héten világszerte, minden kontinensen emberek milliói ünneplik a karácsonyt, amikor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Valószínűleg ez az ünnep a legszélesebb körben elismert ünnep, bár nem mindenki ugyanabból az okból ünnepli.

Az évnek ebben az időszakában gyakran felteszik a kérdést: „Mi a karácsony igazi értelme?”. Meglepő módon sokféle válasz létezik. A piacon a karácsony gyakran az év legjövedelmezőbb időszakát jelenti, egy olyan időszakot, amikor a megtermelt bevételek biztosíthatják, hogy a vállalkozások egyensúlyban tudják tartani a könyvelésüket, és pénzügyi többlettel zárják az évet. Azt is jelentheti, hogy a munkavállalók rövid időre megpihenhetnek a nagy munkaterhelés alól, és élvezhetik a családjukkal vagy a barátaikkal töltött időt.

A karácsony sok mindent jelenthet a különböző emberek számára. Valójában azonban a karácsony valódi jelentése a Biblia szavaival foglalható össze: „Az Ige [Jézus Krisztus] testté lett, és közöttünk lakott” (János evangéliuma 1, 14). Jézus, Isten Fia emberi testet öltött, hogy közöttünk éljen. A karácsony az Ő születését jelzi, de a pontos dátumról évszázadokon keresztül viták folytak.

A jobb kérdés talán az lenne, hogy „Milyen lenne a világ, ha nem lett volna az első karácsony?”. Azt hiszem, ezt a kérdést Krisztus életének, tanításainak és végül keresztre feszítésének és feltámadásának fényében lehet a legjobban megvizsgálni. Az Ő születése nélkül a többi nem lett volna lehetséges. Gondoljuk meg a következőket:

Isten átérzi a küzdelmeinket. Amikor imádkozunk, vagy igyekszünk kapcsolatba lépni Istennel, hajlamosak vagyunk panaszkodni: „Uram, Te egyszerűen nem érted." Bizonyosak lehetünk azonban, hogy ez nem igaz: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (Zsidókhoz írt levél 4, 15)

BÖLCSESSÉG ÉS MEGÉRTÉS A MUNKAHELYEN
Írta: D. C. Chen  -  2024. december 16.

Korán, 14 évesen kezdtem el a Chung Hwa Vegyipari Műveknél a szakmai pályafutásomat. Abban az időben fizikailag gyenge voltam, és gyakran éreztem magam alsóbbrendűnek az erőm hiánya miatt. A főnököm azonban emlékeztetett, hogy az üzleti siker nem a fizikai erőn, hanem a bölcsességen múlik. Mózes megtanította az izraelitákat, hogyan váljanak bölcs és megfontolt emberekké, amikor az Ígéret Földjére készültek. Azt mondta, a kulcs az volt, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényeinek és parancsolatainak: „Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (Mózes ötödik könyve 4, 6). A napi Biblia olvasás által megérthetjük és megtanulhatjuk követni Isten Igéjét, bölcsekké válhatunk.

Később egy kanadai misszionáriusnő eljött Tajvanra, és megmutatta nekem ezt az igeverset: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás próféta könyve 17, 7-8) Ez arra inspirált, hogy üzleti törekvéseimben Istenre támaszkodjak. Emellett nagyon biztató volt Dávid története is, aki Istenbe vetett rendíthetetlen hittel nézett szembe az oroszlánok, medvék és óriások fenyegetéseivel, és legyőzte azokat.

A cégnél, ahol dolgoztam, volt egy személyzeti vita. Valaki azzal fenyegetett, hogy ártani akar nekem, amikor átvettem a gyár vezetését. Amikor azonban kapcsolatba léptem az illetővel, azt mondta, hogy valaki tájékoztatta őt, hogy ne ártson nekem. Ez az élmény mélyen megerősítette a hitemet Isten láthatatlan védelmében.

ÚJ MUNKATÁRSAK KIVÁLASZTÁSÁNAK NÉGY SZEMPONTJA
Írta: Rick Boxx  -  2024. december 2.

 

Az egyik legalapvetőbb kihívás az üzleti életben az, hogy megfelelő munkatársakat a megfelelő pozíciókba találjunk. Bármilyen tehetségesek is legyenek, a rossz pozícióba helyezett emberek sok problémát okozhatnak, és jelentős elégedetlenséget okozhatnak a munkahelyen. Ez azonban nem új kihívás. Még a Bibliában is találunk rá jó példát. Mózes „kiégett” az izraelita nép körében kialakult konfliktusok kezelésében. Apósa, Jetró látta, hogy ez mennyire megviseli Mózest, ezért bölcs tanácsot adott neki:

„Ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. De válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, megbízható embereket, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.” (Mózes második könyve 18, 20-21)

Mi hogyan azonosíthatjuk be a hozzáértő, megfelelő képzettségű jelölteket, akikre szükségünk van? Az ehhez szükséges bölcsességet négy szempontban határoztam meg: jellem, elhivatottság, kompetencia és kémia – ebben a sorrendben.

Kezdjük a jellemmel. Amikor a munkáltatók felvesznek valakit, sokan olyan embereket keresnek, akiknek az önéletrajza és tapasztalata megfelel a betöltendő pozíciónak. Miután leszűkítették a megfelelő jelöltek listáját, sokan kiválasztják azt a személyt, aki a legjobban tetszik nekik. Szerintem jobb megközelítés, ha először a jellem alapján veszünk fel valakit. Szörnyű hiba lehet olyan embert alkalmazni, aki nagy szakértelemmel rendelkezik, de nincs jelleme.

A BUZGÓ SÁFÁRSÁG ÖRÖME
Írta: Austin Pryor  -  2024. december 9.

A „buzgó” egy érdekes szó. Azt jelenti, hogy nagy energiát vagy lelkesedést mutatunk egy ügy vagy cél érdekében. Jó dolog buzgónak lenni, ha a helyes dolgokért lelkesedünk. Pál apostol ezt írta: „Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor” (Pál levele a galatákhoz 41, 18). Mi lehet ez a jó cél? A tizenkilencedik századi anglikán püspök, J. C. Ryle ezt a leírást adta Jézus Krisztus olyan követőjéről, aki jó célért buzgólkodik:

„A buzgóság a kereszténységben égő vágyat jelent, hogy Istennek tetsző életet éljünk, hogy teljesítsük az Ő akaratát, és hogy minden lehetséges módon előmozdítsuk az Ő dicsőségét a világban. Ez a vágy olyan erős, hogy amikor valóban eluralkodik az emberben, akkor arra készteti, hogy bármilyen áldozatot hozzon, bármilyen bajba kerüljön, bármit megtagadjon magától, átadja magát és hasznos legyen, sőt akár meg is haljon, csakhogy Istennek tetszhessen és Krisztust dicsőíthesse”.

Az egyik terület, ahol a Krisztus-követőknek Istennek kell tetszeniük és hűséget kell tanúsítaniuk, az a pénzükhöz való viszonyuk - ahogyan megkeresik, elköltik, befektetik és elajándékozzák azt. Sokan azonban lassan fejlődnek ezen a területen. Talán ez annak a félreértése, hogy mi mindent foglal magában a gondnokság. Ez nemcsak az adakozásról szól. Nemcsak a gazdagoknak szól. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy jó sáfárságot gyakoroljunk, minden életkorban és jövedelmi szinten. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 4, 2)

Lehet, hogy valaki megérti a felelősséget, hogy bölcs sáfár legyen, de nem halad előre, mert nem érti, hogyan tegye ezt. Vannak szervezetek, amelyek segíthetnek ebben.

De sokak számára a probléma a következetesség hiánya a kötelezettségvállalások betartásában. Jót akarnak tenni, de a jó szándék (és az újévi fogadalmak) nem elegendő a változáshoz.

HÁLAADÁS NAPJA LEHET MINDEN NAP
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 25.

Ezen a héten az Egyesült Államokban hálaadás napot tartanak, ahogyan ez 1863 óta hagyomány. A gyökerek azonban az 1600-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor az Angliából érkező bevándorlók éves ünneppé tették. Ezt más országokban is ünneplik, többek között Kanadában, Saint Luciában, Libériában, és nem hivatalosan olyan országokban is, mint Brazília, Németország és a Fülöp-szigetek.

Még azokban a nemzetekben is, ahol nem tartanak hivatalos hálaadási ünnepségeket, a hála érzésének és kifejezésének egyszerű megnyilvánulása helyénvaló. Nincs szükségünk hivatalos kormányzati rendeletre ahhoz, hogy elgondolkodjunk azokon a dolgokon, amelyekért hálásak vagyunk. Valójában minden nap lehet „hálaadás napja”, ha úgy döntünk, hogy azzá tesszük.

A kérdés az, hogy kinek legyünk hálásak? És miért legyünk hálásak? A munkahelyen sokféleképpen lehetünk hálásak: a munkáltatóknak vagy főnököknek a munkánkért; az ügyfeleknek, akik lehetővé teszik a vállalatunk létezését; ha kisvállalkozók vagyunk, hálásak lehetünk a lehetőségeinkért, a képességeinkért és a tehetségünkért, az alkalmazottainkért és a támogatóinkért.

Hálásak lehetünk az oktatásért, a képzésért, a tapasztalatért és a szakértelemért, amelyek nélkül nem tudnánk kitűnni abban a munkában, amit végzünk. Végső soron azonban, különösen, ha Jézus Krisztus követői vagyunk, hálánkat az Úr felé kell irányítanunk, amiért mindent megad nekünk, amire szükségünk van.
Izrael királya, Dávid, aki életében és uralkodása alatt sok mindent elért, megértette, hogy Isten a forrása mindannak, ami ő volt, és mindannak, amije volt. Egy nagy gyülekezet előtt imádkozott:

„Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé.” (A krónikák első könyve 29,10-12).