Heti Mannák

BŰN AZ, HA NEM MONDUNK IGAZAT A MUNKAHELYEN?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. október 25.

Amíg a munkahelyek nem térnek vissza a régi kerékvágásba – ha egyáltalán fognak – lehetetlen megmondani. Amikor a járvány hatására szigorítások léptek életbe, sokan otthonról kezdtek el dolgozni. Már ha dolgoztak. Sokan az otthoni irodát kihasználták arra, hogy több időt töltsenek a családdal.

Ugyanakkor ennek az „új normálisnak” az egyik áldozata a közvetlen, személyes interakciók visszaesése lett. A technológiai alkalmazások, mint a ZOOM, a Skype, a FaceTime és a többi hasonló, segítettek pótolni ezt a hiányt, de a spontán, szemtől-szembe való kommunikációt nem tudják helyettesíteni.

Néha ez csak annyi lenne, hogy ha találkozunk valakivel, azt mondjuk: „Szia! Hogy vagy?” – közben mosolygunk, majd folytatjuk az útunkat. Ez egy szokványos, szívélyes üdvözlés, de túl gyakran felületes, nem célja a valódi információgyűjtés a másikról. Talán ezért is írta a néhai író és aktivista, Maya Angelou: „Amikor az emberek azt kérdezik: hogy vagy? – legyen néha bátorságod az igazat válaszolni.”

Gondolj csak bele, amikor tényleg megkérdezik, hogy vagy, milyen gyakran igyekszel válaszolni és őszintén elmagyarázni, hogy valójában hogy vagy? Vagy ha felcserélődnek a szerepek, hogyan reagálnál, ha valaki mesélni kezdene a küzdelmeiről, fájdalmairól, frusztrációiról?

Visszakozhatunk, miszerint az üdvözléssel csak udvariasak akartunk lenni, de nem igazán érdekel minket a másik hogyléte. Én magam is estem ilyen hibába. Élénken emlékszem, mikor egy konferencián egy rég nem látott barátommal találkoztam, így üdvözöltem: „Szia Pete! Hogy vagy?” Ugyanakkor megdöbbentett, amikor Pete tényleg válaszolni kezdett. Olyan is előfordult, amikor mások tőlem kérdezték meg, hogy vagyok, de a testbeszédükön érezni lehetett, hogy nem igazán kíváncsiak a hogylétemre.

VERSENYFUTÁS AZ ARANYÉRT – DE BIZTOS, HOGY EZ A JÓ VERSENY?
Írta: Sergio Fortes  -  2021. október 18.

Te is azon millók között voltál, aki nézte a 2020-as tokiói olimpiát, amit 2021-ben rendeztek meg? Ez a rendezés a téli olimpiával együtt világszerte a tévé által is közvetített legnépszerűbb események között van, amely a versenyzés magasfokát, de a mélypontjait is bemutatja, miközben a versenyzők a tiszteletet próbálják kivívni saját maguk és a nemzetük számára.

204 ország több, mint 11000 sportolója vett részt a 2020-as nyári olimpián, amelyet a COVID-19 járvány miatt az idei évre halasztottak. Az egy éves kihagyás ellenére az egyetlen cél: az arany megszerzése. Ezek a sportolók fárasztó edzéseket végeztek, szigorú étrendet követtek, tartózkodtak a zavaró tényezőktől, ami a céljuk elérésében akadályozta volna őket. Az ezüst vagy elérése nem elég.

Értékeik szerint ez minden áldozatot megér. Egyik magas teljesítményű sportoló, aki legalább hat aranyérmet várt az olimpiától, hirtelen érzelmi válságba került. Később ez a sportoló így nyilatkozott: „Az élet nemcsak gimnasztika. Nemcsak sportolók vagyunk. Emberek, akiknek szükségünk van arra, hogy egy lépést hátra tegyünk.” Mi, a többség, el se tudjuk képzelni, hogy az olimpiai „aranyláz” mit is követel meg igazán.

Hasonlóval mégis sokan találkozunk az élet egyéb területein. A mai, rendkívüli piaci környezetben, valamint a mindennapi élet számos területén az „arany” felé rohanás állandó és féktelen. Egy kemény kifejezés írja le ezt igazán: „patkány-futam”.

A fiatal vállalkozók a gyors pénzkeresésnek szentelik magukat, hogy milliomosok legyenek. De az érett vezetők is sokszor ugyanezen az állásponton vannak. Nem elégednek meg a kevéssel. A lehető legtöbbet akarják, amit el lehet érni és megszerezni – s ezt minél gyorsabban. Sokféle nyomást és stresszt elviselnek ezért, minden más csak másodlagos: család, egészség, társas kapcsolatok, szabadidős tevékenységek. Csak az arany számít – abból pedig nagyon sok.

A Bibliában egész más nézőpontot látunk, amely hiábavalóságként foglalkozik azzal, hogy megszerezzük azt, amit végül elveszítünk.

RUGALMASSÁG AZ ÚJ STRATÉGIA
Írta: Rick Boxx  -  2021. október 4.

Egy, a Fortune üzleti magazin cikke azt állítja: „Sok vállalatnak újra kell gondolnia prioritásait és további rugalmassági intézkedéseket kell bevezessen a költségek és hatékonyság érdekében.” A változás mindig is szerepet játszott az üzleti tervezésben, de még soha annyira, mint az elmúlt években.

A globális világjárvány miatt az ellenálló képesség számos vállalkozás elsődleges stratégiai elemévé vált. Olyan ellenálló képesség, amely nagyobb rugalmasságot kíván, mint bármi az elmúlt évtizedekben.

Ebben sok tényező van, köztük pedig jó néhány a COVID-19-hez és annak következményeihez kötődik. Vállalkozások megszünése, csökkentett szolgáltatások, munkaképes vagy képzett emberek hiánya, ellátási hiány, sokféle kormányzati intézkedés, otthoni munkavégzés. Ez csak néhány azok közül a változások közül, amelyekkel a tulajdonosoknak és vállalati vezetőknek szembe kell nézniük.

Mindezek hatása túlmutat a szokásosnál. Ezek a drámai változások gyakran a nyomorúságot, zavartságot és tönkrement lelkeket hagytak maguk után. A munkavállalók fizikai egészségét mindig is figyelmebe vették, most a mentális és érzelmi egészségüket is figyelembe kell venni. Érthető, ha sok vezető azt gondolja: „Nem tanítottak nekünk erről az üzleti iskolákban.”

A mostani változások mellett még több is várható, s nyilvánvaló, hogy az ellenálló képesség lesz a siker vagy kudarc fő meghatározó eleme.

MÁSOK SEGÍTHETNEK, DE NEKÜNK KELL ELVÉGEZNI A MUNKÁT
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. október 11.

Van egy egyetemes igazság az elvégzendő munkával kapcsolatban: Valakinek el kell végeznie. És ha ez olyan munka, amelyet csak te tudsz elvégezni, akkor vagy elhatározod, hogy elvégzed, vagy az biztosan nem lesz kész.

Tim Kight, üzleti tanácsadó és tréner ezt a bölcs megfigyelést ajánlja: „Az orvosok nem tesznek egészségessé. A táplálkozási szakemberek nem tesznek karcsúvá. A tanárok nem tesznek okossá. Az edzők nem tesznek fitté. Segítenek, de vállalni kell a felelősséget és elvégezni a munkát.”

Azt mondhatnánk ez csupán „józan ész”, de túl gyakran mégsem sikerül „elvégeznünk a munkát”, ahogy Kight megfogalmazza, és csodálkozunk, miért lesz a várt sikerből kudarc. Láttam már ezt a saját életemben: van egy regény, amelyet még meg kell írnom, és az a vágyam, hogy hobbiként fejlődjek a dobolásban. Tudok könyveket olvasni, videókat nézni és hanganyagokat hallgatni arról, hogyan kell ezeket megtenni - de amíg nem szánok rá időt és ténylegesen nem végzem el a munkát, ezek a törekvések mindig a vágyálom kategóriában maradnak.

Válaszd ki azt a személyt, akit a legjobban csodálsz, legyen az üzleti vagy szakmai vezető, előadó, sportoló vagy akár spirituális példakép. Bárki is legyen ez az egyén, átlagon felüli készségekkel és teljesítménnyel vált ismertté. Lehet, hogy néhány mérhető, számszerűsíthető célkitűzéssel indult, néhány magasztos törekvéssel együtt. De nem csupán kívánta és reménykedett benne, hogy eljut oda, ahol van. A szükséges munkát elvégezte annak érdekében, amit el akart érni.

A Bibliában felfedezzük, hogy a valódi, örök kapcsolat Istennel az Ő kegyelméből, hit által van. De a Szentírás nem értékeli le a munka fontosságát. Munkánkkal nem érdemeljük ki Isten kegyeit, de külső bizonyítékul szolgál arra, amit Ő bennünk tett a Lelke által. Íme néhány igazság, amit Isten Igéjében találunk:

AMIKOR A JÓ A LEGJOBB ÚTJÁBAN ÁLL
Írta: Ken Korkow - 2021. szeptember 27.

Belegondoltál már abba, hogy néha jó dolgokat tenni rossz lehet? Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, a hajósinasok talán a padló felmosására készültek. Azonban ez a jó dolog határozottan nem az volt, amire akkor szükség volt.

Az élet sok „jó dologgal” ajándékoz meg bennünket, amivel az időnket, energiánkat és a tálentumainkat elfecsérelhetjük. Azt mondhatjuk, hogy nincs semmi baj azzal, ha jó dolgokat teszünk - hacsak nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy jobb dolgokat tegyünk. Oswald Chambers Krisztus mindenek felett című áhítatos könyvében több elmélkedésében megjegyzi, hogy „a jó a legjobb ellensége.” Az idő és a tapasztalat arra tanított, hogy igaza volt.

Az üzleti és szakmai életben folyamatosan olyan tennivalókkal kerülünk szembe, amik jók. Azonban, ha azt akarjuk, hogy az életünk - és a munkánk - valóban számítson, hogy megváltoztassuk azoknak az embereknek az életét, akikkel naponta érintkezünk, bölcs dolog lenne megtanulni, hogyan lehet megkülönböztetni a csupán „jó” dolgokat a „legjobbaktól”. Ez különösen igaz ránk, akik szeretnénk követni és szolgálni Jézus Krisztust a hivatásunk gyakorlása során.

Ray Comfort író egy idős férfiról beszél, aki reszketett, miközben egy istentiszteleten ezt mondta: „Amikor fiatalember voltam, a sportnak éltem!”

Utólag rájött arra, hogy a sportban való elmélyedése – sok fontos dolog rovására – időpocsékolás volt. A férfi igyekezett rávenni azokat, akik hallgatták, különösen azokat, akik fiatalok voltak, hogy az életüket a legjobb dologra szánják oda: szolgálják Istent az életük minden területén.