Heti Mannák

A KISVÁLLALKOZÁS ELŐNYEI
Írta: Rick Boxx  -  2022. november 7.

A karrierem során dolgoztam nagy vállalatokkal és kisvállalkozásokkal is. Én személy szerint jobban szerettem kisvállalkozásokban dolgozni a számtalan előny miatt, amit kínálni tudnak. Az első a helyi döntéshozó hatóság. Amikor a bankszakmában dolgoztam, semmi nem frusztrálta jobban az ügyfeleket, mint mikor azt mondták nekik, hogy a hitelkérvényüket elutasította egy másik városban lévő bizottság. Sok ügyfél szeret üzletelni egy olyan kisvállalkozással vagy bankkal, ahol el tudják érni azt a vezetőt, aki a döntéseket hozza.

Ahogy azt Salamon király megjegyezte a Prédikátor könyve 8,4-ben „Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz?”. Ha egy kisvállalkozás tulajdonosa vagy, akinek hatalma van vásárlói döntések meghozatalára, lényegében „királyként” szolgálsz. Bölcs lenne ezt az előnyt népszerűsíteni a leheséges ügyfelek felé.

Egy másik meglepő előny a kisvállalkozások számára a korlátozott erőforrás lehet. Ez a „korlátozás” a te érdekedet szolgálhatja, hogy megtaláld a költséghatékony megoldásokat, melyek lehetővé teszik számodra, hogy alacsonyabb árakat használj. A bátyámat egyszer megkérte a főnöke, hogy kérjen ajánlatokat egy nagy projekthez. 9 millió, 7 millió és 5 millió dollárért szerzett ajánlatokat. Az első két ajánlat nagy vállalatoktól volt, a harmadik egy kisvállalkozástól. Hogyan tudtak ilyen nagy különbséggel számolni?

A kisvállalkozás tulajdonosa elmagyarázta: „A versenytársaim meg tudnák csinálni azon az áron is, amelyen én adom neked, de nagyon felfuvalkodottak és tudják, hogy megengedheted magadnak, hogy milliókat fizess.” A testvérem úgy döntött, hogy az alacsonyabb ajánlattevőt választja – és határidőre, a költségvetés alatt, befejzték a munkát! „A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta.” (Példabeszédek könyve 28,11)

A PÉLDAMUTATÁS, MINT VÉGSŐ VEZETŐI ESZKÖZ
Írta: Pataki Dávid  -  2022. október 31.

Vezetőként a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy érvényre juttassuk az akaratunkat.

Fizetések emelése, illetve csökkentése, felelősségi határok kijelölése, egyes munkavállalók kiemelése, amíg másokat háttérbe helyezünk. A sort hosszasan lehetne folytatni, nincs ez másképpen a családunkban sem.

A kéz a kézben járó jutalmazás és megvonás, az egymást váltó fegyelmezés illetve dicséret mind-mind olyan lehetőség, melyekkel egy vezető élhet és élnie is kell, kerülve minden mulasztást, ha felelősséget akar vállalni a rábízottakért. Ahhoz, hogy a célt elérjük - a családban, a munkahelyen, a vállalkozásban, a gyülekezetben - a vezetőnek hatással kell lennie azokra, akik hozzá tartoznak.

Biztosan te magad is érezted már úgy, hogy vezetőként kifogytál az eszközökből. Mindent megpróbáltál, annak az ellenkezőjét is de nem maradt már több lehetőséged ahhoz, hogy az akaratodat érvényre juttasd.

Mit tehetsz ilyenkor? Vajon kirúghatsz mindenkit a cégtől, aki nem teljesíti az utasításaid? Elküldhetsz minden olyan embert a gyülekezetből, aki nem szentül él és nem fogadja meg az intést? Mit tudsz tenni a kamaszodó vagy már felnőtt gyermekeiddel, akiknél a nevelési eszközeid már nem működnek?

Meggyőződésem, ha már nem tehetsz semmit, egyet még igen. Példát mutatsz, ahogy azt Jézus Krisztus is tette:

ISTEN RECEPTJE NEHÉZ HELYZETEKRE
Írta: Jóföldi Endre  -  2022. október 17.

Sokunk kérdése az újra és újra, mi lehet Isten akarata? És persze, jó is, ha megkérdezzük, érdemes feltenni kérdésként. Szerintem most is vannak olyan kérdéseink mindannyiunknak, amiben ez foglalkoztat bennünket. Mi lehet vajon Isten akarata?

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy tudom mi Isten akarata az életedben most? Függetlenül attól, hogy most éppen egy csúcson vagy és örülsz. Amit ugye, mi itt Magyarországon, úgy általában önmagában is, egy kicsit gyanúsnak tartunk. Pláne most 2022 őszén. Talán 10-12 éves lehettem, amikor először láttam az amerikai Continental Singers kórust énekelni.Tényleg egy szép és jó emlék. De tudjátok mi volt a legmegdöbbentőbb, amire emlékszem? Hogy állandóan mosolyogtak éneklés közben. Komolyan mondom. Nem hagyták abba. Igazi kultúrsokk volt ez, nekünk magyaroknak. Szóval, függetlenül attól, hogy éppen jól mennek a dolgaid, vagy sok millió magyarhoz hasonlóan éppen te is azt számolgatod, mennyit is fogsz fizetni a télen, és hogy kijön-e ez a bevételeidből, egészen biztosan tudom, hogy mi Isten akarata az életedben. Mert a Biblia azt mondja, Istennek van egy receptje a nehéz helyzetekre, és dönthetsz úgy is, hogy az ő receptjét váltod ki ahelyett, amit a politikusok írtak már fel, vagy fognak felírni a következő hónapokban.

Érdekes, de nem sok mindenről mondja azt az Újszövetség, hogy ez és ez Isten akarata. Konkrétan négy dolgot említ (hinni Jézus Krisztusban, hálát adni, jót cselekedni, megőrizni magunkat a szexuális bűnöktől), és most csak a hálaadásról írnék, mert úgy éreztem, hogy a jelenlegi helyzetünkben ez nagyon aktuális. Ezt írja: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5,16-18)

Talán egyike azoknak a tipikus igéknek, amiket bárányos, vagy csobogó patakos igekártyákra felszoktak írni. Amikről azt gondolják nagyon sokan – ha őszintén kimondanák, amit  gondolnak -, persze mindez nagyon jó, jól hangzik, de valójában ki akarja, vagy ki tudja ezt tényleg megcsinálni? Mindenért hálát adni?

FÜGGÉS, FÜGGETLENSÉG, KÖLCSÖNÖS FÜGGÉS
Írta: Illéssy János

Sokan tudják, akik ismernek, hogy egyik kedvenc önfejlesztéssel foglalkozó könyvem Stephen Covey „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása”. Valószínűleg részemről a Biblia után a második legtöbbet idézett könyv. Covey bevallottan „mindössze” annyit tett, hogy az elmúlt pár évszázad bölcsesség irodalmát összegyűjtötte és rendszerezte saját kiemelkedő bölcsessége szerint – és micsoda könyv született belőle!

Covey mélyen hívő ember volt, bár nem volt keresztény. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának volt tagja, azaz mormon volt. Mély hite az egész könyv értékrendszerében jól tükröződik. Mivel minap egy könyv-bemutató során feladatom volt ezt a művet kivonatosan ismertetni, ami számomra nagy megtiszteltetés volt, így alkalmam volt ismét részletesebben megvizsgálni a gondolatait. Ekkor tapasztaltam meg újra nagy örömmel, hogy a lényeget tekintve milyen mértékben esik egybe a könyv tanítása Jézus Urunk tanításával.

Covey szerint az ember egyik „feladata”, hogy a függőség állapotából eljusson a függetlenség állapotáig, mely átmenetben segítheti őt a Covey által „egyéni győzelmeknek” nevezett első három szokás (1. „Légy proaktív!”, 2. „Már kezdetkor lásd a célt!” és 3. „Előre a fontosat!”). Azonban a függetlenség Covey szerint nem a legmagasabb szintű létezési forma – ennél még feljebb való az egészséges kapcsolatokon alapuló egymástól való függőség. Ehhez segít hozzá a „közös győzelmeknek” nevezett második három szokás (4. „Törekedj, hogy mindenki nyerjen!”, 5. „Először érts, aztán értess!” és 6. „Teremts szinergiát!”). A hetedik szokás („Élezd meg a fűrészt!”) szinte abroncsként fogja össze a rendszert.

Nagy örömmel vélem felfedezni, hogy az alapvető lényeget tekintve a tanítás egybeesik Jézuséval. Hiszen Jézus Urunk is arra szólított fel, hogy egyrészt szabaduljunk meg a legnagyobb függőségből, rabszolgaságunkból. „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái”, írja Pál apostol a korintusiakhoz, vagy a rómaiakhoz eképpen: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek…”

De a rabszolgaságból való szabadulás csak a történet egyik része. Jézus szabadságunknál sokkal értékesebbet ajánl: mély szeretetkapcsolatot a Teremtővel, ebből következően pedig szeretetkapcsolatot a többi emberrel. Hiszen a római levélből fenn idézett igevers is így folytatódik: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: <Abbá, Atya!>” A galatákhoz pedig ezt írja Pál: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva … szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

ERKÖLCSI DEMENCIA
Írta: Tomka János  -  2022. október 10.

Az utóbbi időszakban újra olvasom Dietrich Bonhoeffer, a mártír lelkész „Jöjj velem! – Elmélkedések minden napra”1 című kötetét. A július 23-ra eső írása rendkívül mellbevágott, címe: Az erkölcsi emlékezőképesség. Részlet a szemelvényből:

„Vajon nem az >erkölcsi emlékezőképesség< elvesztése – milyen rémes szó! – az oka annak, hogy romokban vannak a kapcsolatok, a szerelem, a házasság, a barátság, a hűség? Mindent elfelejtünk, amit megígértünk, semmi sem biztos. Minden rövid távra szól, rövid életű. De az olyan értékek, mint az igazságosság, az igazság, a szépség és minden jelentős teljesítmény időt igényelnek, állhatatosságot, >emlékezőképességet<, mert különben elsorvadnak. Aki nem hajlandó a múltért felelősséget vállalni és a jövőt alakítani, az >feledékeny<, s nem tudom, hogy az ilyen embert mivel lehetne megragadni és komolyan elgondolkodtatni. Mert ha abban a pillanatban van is hatásuk, a szavak a feledékenység homályába vesznek. Mit lehet ezzel kezdeni? Ez a keresztény lelkigondozás egyik nagy problémája,” Hozzáteszem, ez a keresztény vezetés egyik legnagyobb kihívása is.

Bonhoeffer közel nyolcvan éve írta le ezeket a sorokat, amikor börtönben kellett átélnie Berlin bombázásának szörnyűségeit. Rejtélyes dolognak nevezi, hogy ő maga és fogolytársai újra meg újra már néhány perc múlva elfelejtik a bombázás éjszakájának félelmetes élményeit - és valószínűleg kétségbeesett fogadkozásait. Nyolc évtizeddel később a mai szervezetek, közösségek tagjainak – különösen a vezetőknek - is fel kell tenniük hasonló kérdéseket.

Más szerzők később olyan fogalmakat alkottak meg mint „etikai gyengeség”, vagy „az erkölcsi ítélőképesség felfüggesztése”. Csupán gyengeségről lenne szó, vagy ezek mögött valami mélyebbről? Erkölcsi ítélőképességünket tudatosan tesszük félre, ha érekeink ezt diktálják - abban a reményben, hogy amikor akarjuk újra simán elővehetjük?