BŰN AZ, HA NEM MONDUNK IGAZAT A MUNKAHELYEN?
Írta: Robert J. Tamasy - 2021. október 25.
Amíg a munkahelyek nem térnek vissza a régi kerékvágásba – ha egyáltalán fognak – lehetetlen megmondani. Amikor a járvány hatására szigorítások léptek életbe, sokan otthonról kezdtek el dolgozni. Már ha dolgoztak. Sokan az otthoni irodát kihasználták arra, hogy több időt töltsenek a családdal.
Ugyanakkor ennek az „új normálisnak” az egyik áldozata a közvetlen, személyes interakciók visszaesése lett. A technológiai alkalmazások, mint a ZOOM, a Skype, a FaceTime és a többi hasonló, segítettek pótolni ezt a hiányt, de a spontán, szemtől-szembe való kommunikációt nem tudják helyettesíteni.
Néha ez csak annyi lenne, hogy ha találkozunk valakivel, azt mondjuk: „Szia! Hogy vagy?” – közben mosolygunk, majd folytatjuk az útunkat. Ez egy szokványos, szívélyes üdvözlés, de túl gyakran felületes, nem célja a valódi információgyűjtés a másikról. Talán ezért is írta a néhai író és aktivista, Maya Angelou: „Amikor az emberek azt kérdezik: hogy vagy? – legyen néha bátorságod az igazat válaszolni.”
Gondolj csak bele, amikor tényleg megkérdezik, hogy vagy, milyen gyakran igyekszel válaszolni és őszintén elmagyarázni, hogy valójában hogy vagy? Vagy ha felcserélődnek a szerepek, hogyan reagálnál, ha valaki mesélni kezdene a küzdelmeiről, fájdalmairól, frusztrációiról?
Visszakozhatunk, miszerint az üdvözléssel csak udvariasak akartunk lenni, de nem igazán érdekel minket a másik hogyléte. Én magam is estem ilyen hibába. Élénken emlékszem, mikor egy konferencián egy rég nem látott barátommal találkoztam, így üdvözöltem: „Szia Pete! Hogy vagy?” Ugyanakkor megdöbbentett, amikor Pete tényleg válaszolni kezdett. Olyan is előfordult, amikor mások tőlem kérdezték meg, hogy vagyok, de a testbeszédükön érezni lehetett, hogy nem igazán kíváncsiak a hogylétemre.