Heti Mannák

IRÁNYÍTÁS - VALÓSÁG VAGY ILLÚZIÓ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. április 8.

Mire elkezdjük a munkanapunkat, magunkban már átrágjuk az aznapi teendőinket – megbeszélések, határidők, feladatok – amikkel aznap foglalkozni akarunk. Úgy érezzük, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Egészen addig, míg rájövünk, hogy mégsem.

Életünkben az egyik legbiztosabb pont, hogy a dolgok mennyire bizonytalanok lehetnek. Robert Burns skót költő volt az, aki megjegyezte: „Az egerek és az emberek legjobban megtervezett tervei gyakran tévútra jutnak”. Másképp fogalmazva, az úgynevezett „Murphy törvénye” alapján, ha valami elromolhat, akkor el is fog romlani. Amikor már kezdjük azt hinni, hogy mi irányítunk, a körülmények összeesküdhetnek ellenünk, hogy bebizonyítsák, hogy mégsem.

Újságíróként számtalanszor megtapasztaltam ezt a kemény leckét. Volt egy eset a pályafutásom elején, amikor egy napilapnál dolgoztam, és azt hittem, hogy már elkészültem a címoldal elrendezésével. Ekkor kaptam egy értesítést, hogy éppen egy tragikus iskolabusz-baleset történt. Közeledett a lap nyomdába küldésének határideje, de tudtam, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a rendkívüli hírt. Hirtelen úgy éreztem, hogy a dolgok kicsúsznak a kezemből. Szerencsére ekkor jött segítségemre a tapasztaltabb főszerkesztő.

Magazinszerkesztőként többször előfordult, hogy a ’B tervre’ kellett áttérnünk. Mielőtt Jézus Krisztus követőjévé váltam, és felfedeztem az ima erejét, ilyen esetekben az első késztetésem mindig a pánik érzése volt. Még a későbbi karrierem során is mindig nyugtalanító volt az irányíthatatlanság érzése.

MI AZ ÖN „MINDENT VIVŐ” STRATÉGIÁJA?
Írta: Dan Britton  -  2024. március 25.

Sokféle sportot űztem, de a kedvencem a lacrosse volt, játékosként és nézőként egyaránt. Ez a sport az életre is tanított. Például: a „mindent vivő mozdulat” használatára. Amikor egy lacrosse-meccs kimenetele volt a tét, és a csapatunknak gólra volt szüksége, akkor ehhez a mozdulatomhoz folyamodtam, amit úgy hívtam, hogy „a belső gurításos csel”. Ezt a mozdulatot ezerszer gyakoroltam, és versenyen is nagy sikerrel hajtottam végre.
Az edzők, csapatok és játékosok tudják, hogy a mindent vivő mozdulatok hatással lehetnek a verseny kimenetelére. Egy ilyen mozdulat annyira hatékony lehet, hogy még ha a játékos előre szólna is, hogy használni fogja, akkor sem lehet megállítani. Ez az elv az élet bármely területére igaz lehet, beleértve az üzleti világot is.

Egy hatékony értékesítőnek lehet, hogy van egy speciális értékesítési bemutatója, amely mindent visz. Egy üzleti vezetőnek lehet egy speciális stratégiája a nehéz döntések meghozatalára vagy a kihívást jelentő problémák megoldására. Ha komplikációk lépnek fel a műtét során, egy képzett sebésznek is lehet egy mindent vivő mozdulata a válsághelyzet elhárítására. Talán Önnek is van egy olyan lépése, ami bevált a munkájában.

Hiszem, hogy ez a fogalom lelki értelemben is igaz, különösen azok számára, akik Jézus Krisztust akarják szolgálni az üzleti világban. Van Önnek olyan „mindent vivő lépése”, amely lehetővé teszi, hogy a legjobbat nyújtsa Krisztusnak, akár a munkanapra készülve, akár a napi feladatai elvégzése közben? Barátom és vezetői szakértőm, Dan Webster három lelki lépést osztott meg velem. Ezek nagyon hasznosak voltak számomra, és hiszem, hogy segíthetnek abban, hogy maximalizáljuk a befolyásunkat Krisztusért:

FELISMERNI ÉS BETÖLTENI A CSAPAT IGÉNYEIT
Írta: Rick Boxx  -  2024.április 1.

Stephen Phelan, az egyik nagy jelzáloghitel-ipari vállalat vezetője, egy konferencián beszélt arról, hogy a cégük hogyan gondoskodik a csapattagokról. Miután feltérképezték a csapattársaik igényeit, arra a következtetésre jutottak, hogy mindenkinek három közös igénye van a munkahelyen belül. Azt mondta, hogy mindenkinek szüksége van: 1) barátokra a munkahelyen, 2) barátokra a válság idején, és 3) céltudatosságra a munkájukban.

Kezdve az első szükséglettel, különböző tanulmányok kimutatták, hogy nagyon kevés embernek van több valódi barátja. (A közösségi média nem számít.) A legtöbb lehetőséget a barátságok kialakítására gyakran a munkahelyünkön találjuk. Ezt felismerve Phelan cége egy egyedülálló mentorprogramot hozott létre, hogy ösztönözze a munkavállalókat a munkahelyi barátságok kialakítására és ápolására.

Hogyan néz ki ez a fajta barátság - az alkalmi ismeretségeken vagy a munkatársi kapcsolatokon túl? Az Ószövetségben a következő hasznos felismerést találjuk: „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (A példabeszédek könyve 17, 17) Nyilvánvaló, hogy ehhez többre van szükség, mint arra, hogy egymás mellett legyünk a szomszédos irodában vagy fülkében.

A második szükségletről - a barátok megléte válsághelyzetben - Phelan megjegyezte, hogy a munkáltatóknak ideális lehetőségük van arra, hogy megmutassák, hogy ők barátok, akik törődnek a munkavállalókkal, amikor családi, pénzügyi vagy egészségügyi válságon mennek keresztül. Ilyenkor a szavak tettekké válhatnak.

MI A KÜLDETÉSÜNK SZÍVÜGYE?
Írta: Robert J. Tamasy  -2024. március 18.

Az évek során számos vállalatnál és szervezetnél dolgoztam különböző szerepkörökben. Legtöbbjüknek világosan megfogalmazott küldetése volt. Néhányan még a küldetésnyilatkozatukat is kinyomtatták és kihelyezték a létesítményeik forgalmas pontjain, hogy folyamatosan emlékeztessenek az olyan kérdésekre adott válaszokra, mint például: „Miért vagyunk itt?”. „Mit csinálunk?” és „Miért csináljuk?”.

A küldetésnyilatkozat egyfajta vállalati GPS (globális helymeghatározó rendszer) lehet, amely az utazás megtervezéséhez hasonlóan irányítja a döntéshozatalt: Hol vagyunk? Hová akarunk menni? Hogyan jutunk el oda?
Ezt egyénileg is jó ötlet megtenni. Sokan soha nem teszik fel a kérdéseket, pedig hasznos lenne: Mi a küldetésem? Mit szeretnék elérni az életemmel - és miért?. Egy személyes küldetésnyilatkozat segíthet abban, hogy választ kapjunk ezekre a fontos kérdésekre. Ezekből számos válasz adódhat, kezdve az egyszerű megélhetéstől, az alapvető szükségletek kielégítésétől és a számlák kifizetésétől a vállalati ranglétra megmászásáig. Tehetségünk, képességeink és érdeklődési körünk ismeretében vágyhatunk arra, hogy ezeket minél hatékonyabban használjuk - és ezért elismerésben részesüljünk.

Talán van egy még kényszerítőbb elem annak meghatározásához, hogy mi legyen a küldetésünk. Különösen az üzleti világban levő hívő emberek számára, azok számára, akik Jézus Krisztus követőinek vallják magukat. Az egyik legemlékezetesebb dal, amit valaha hallottam, a „The Mission”, amelyet évekkel ezelőtt Steve Green vett fel. A refrén, amelyet végig ismételget a dalban: „Az Úr, a mi Istenünk szeretete a küldetésünk szívügye, a forrás, amelyből szolgálatunk árad”. Gyakran feltettem magamnak a kérdést: „Vajon ez a küldetésem szívügye?”.