Heti Mannák

MI A HOZZÁÁLLÁSUNK A MUNKÁHOZ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2021. január 18.

 

Ahogy továbbra is foglalkozunk a globális COVID-19 pandémia visszahatásaival, mindez a munkánkra– és ahogy ahhoz hozzáállunk – drámai hatással van. Sokan közülünk, ha korábban még tettük, mostanra megtapasztaltuk az otthonról dolgozás örömeit és kihívásait. Néhányan észlelték, hogy a munkaköri leírásuk drámaian módosult, miközben mások elvesztették a munkájukat vagy átmenetileg elbocsátották őket a gazdasági lelassulás miatt.

Ezek a tényezők mind arra kényszerítenek bennünket, hogy újraértékeljük a hozzáállásunkat és felfogásunkat a munkával kapcsolatban: mit jelent, miért csináljuk és mit várunk tőle. Vajon a munka - ahogy néhányan mondanák - csupán csak „egy szükséges rossz”, amit sokan szeretnének elkerülni, ha lehetséges lenne? Ez csak a „megélhetés biztosítása” – bevétel generálása, hogy a számlákat fizetni tudjuk, hogy biztosítsuk a szükségleteink ellátását és biztosítani tudjunk egy kívánt életvitelt? Vagy több, mint ezek – vajon van a munkának olyan valódi értéke, amely segít nekünk megtalálni az értelmét, értékét és célját?

Egy okos ember ezt az értékelést adta: „Szeretem a munkát. Naphosszat tudok ülni és nézni az embereket, ahogy végzik.” – Tükrözi ez az állítás az érzéseidet? Hogy a munka jó – mindaddig, amig valaki más végzi az erőfeszítéseket?

EGY LECKE A MÚLTBÓL
Írta: Szalai Zsolt  -  2021. január 11.

Amikor belekerülünk egy számunkra szokatlan és nagy kihívásokkal teli helyzetbe, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ilyen még mással soha nem történt meg. Ebben sok igazság lehet, hiszen a jelenlegi járványhelyzet is olyan, ami számos sajátos jellemzőt hordoz, amit sem mi, sem számos előttünk járó nemzedék nem tapasztalhatott meg. Mégis, lehet, hogy erre a helyzetre is igaz az a mondás: Ez annyira újszerű, hogy csak a legidősebbek emlékeznek rá.

Tavasszal, amikor a járvány pár hónap alatt globális méreteket öltött és a lezárások miatt komoly gazdasági összeomlás is fenyegetett, egy nemzetközi keresztény egyetem néhány oktatójával beszélgettem – természetesen online. A téma a kialakult helyzet és az egyes országokban megtapasztalt történések volt. Amikor a zimbabwei kollégára került a sor, ő lakonikusan csak ennyit mondott: Mi húsz éve ebben élünk – járványok és komoly gazdasági problémák. Majd hozzátette: De Isten mindig megtartott bennünket.

A reformáció hajnalán, 1527-ben Wittenbergben pestis járvány pusztított. Ennek kapcsán maradt fent egy idézet Luther Mártontól arról, hogy vezetőként ő milyen magatartást tartott fontosnak. Úgy gondolom, hogy ez a néhány nagyon valós és praktikus gondolat számunkra is tanulságos lehet a jelenlegi helyzethez való hozzáálláshoz. Lássuk először Luther gondolatait:

"Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni, és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent!”

TERVEZÉS A JOBB IDŐKRE A ’LEGROSSZABB IDŐK’ UTÁN
Írta: Robert J. Tamasy  -  2020 december 28.

Charles Dickens Két város regénye c. klasszikusa a következő kijelentéssel kezdődik: „Azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők.” (Karinthy Frigyes fordítása) Bizonyos tekintetben nehéz elhinnünk, hogy egy újabb naptéri év szinte véget ért, de abban talán többségünk egyetért, hogy joggal nevezhetjük a “legrosszabb időknek”.

Ha 2020 egy iparcikk lenne, mostanára már bizonyosan visszahívták volna. A globális pandémia komoly utóhatása életünk minden területén érzékelhető, túl a betegségen és a haláleseteken, amiket okozott. Világszerte súlyos következményekkel járt a piacra és a gazdaságra nézve. Vállalkozások bezártak, van, ami véglegesen. Az iskolák bezártak, és sok helyen jelenleg is virtuálisan folytatódik az oktatás. Sokan elvesztették a munkahelyüket. Súlyosan korlátozott a szabadságunk, hogy maszk nélkül bármikor, bárhova elmehessünk. A világ bizonyos pontjain időjárási viszontagságok és hatalmas tüzek vonják el a figyelmet a koronavírusról. Most pedig a COVID-19 elleni oltás foglalkoztat bennünket, azon tűnődünk, vajon hatásos lesz-e.

ISTEN VAKCINÁJA
Írta: Illéssy János  -  2021. január 4.

„Ne féljetek” hangzik fel az Úr szájából a biztatás („felszólítás”?) a Biblia lapjain sokszor. Mondja ezt az Úr többek közt a népnek, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, Mózesnek, Józsuénak, Gedeonnak, számos prófétának, mondja Jézus maga is hallgatóinak, vagy Pál apostol levelei olvasóinak.

A 2021. év kezdetén ez a felszólítás különösen időszerű. Mindannyian szembesülünk a korona vírustól való félelemmel, mely akár nagyon közel állókat is elragadott már mellőlünk (amint az én esetemben is). De nemcsak az életünket féltjük joggal, hanem az életmódunkat is: meddig tart még a bezártság? Meddig bírjuk még ezt a virtuális valóságot? Hogyan alakulnak kapcsolataink? És a gazdaság? Lesz munkánk pár hónap múlva is? És ha mindez nem lenne elég, a szomszédunkban, Horvátországban pusztító földrengés volt. És merre tart a világ általában? Fenntartható-e ennek a bolygónak, fizikai otthonunknak a jövője? És mi van értékeinkkel, a kultúránkkal, a hitünkkel? Nincsenek halálos veszedelemben?

És akkor ott vannak az egyéni sorsok, történetek… Személyes tragédiák, traumák. Azon dolgok sora, melyek – okkal vagy ok nélkül – félelemmel töltik meg szívünket, végtelennek tűnik. A félelem minden lelket meggyötör, minden életben nyomorúságot tud szülni. Még hatványozottabb a hatás vezetők életében, akiknek egyik legfontosabb feladata remény és jövőkép biztosítása a vezetettek számára.

„Ne féljetek…”, hangzik a Bibliában. De nem üres tanács, megtarthatatlan parancs ez?

MEGHATÁROZNI, HOGY MIRŐL IS SZÓL VALÓJÁBAN A KARÁCSONY
Írta: Robert J. Tamasy  -  2020.december 21.

Az évszázadok során rengetegszer beszéltek és írtak a karácsonyról. Néhány kommentátor még mindig folytat beszéléseket „a karácsony valódi jelentéséről". De számunkra, akik hiszünk a Bibliában, csak egy jelentése lehet. Egy kis gyermek, akit Jézusnak hívnak, egy jelentéktelen városban, Betlehemben született, szerény körülmények között, mégis a világ legbefolyásosabb személyévé nőtt fel. A világ legnagyobb részén a naptári év Krisztus születésének becsült idején alapul, ennélfogva Kr.e. (Krisztus születése előtt) és A.D. (Anno Domini – a mi Urunk éve).

Annak ellenére, hogy a karácsonyt általában december 25-én ünnepeljük, senki sem tudja a Krisztus-gyermek születésének pontos dátumát. Az adott eseményről azonban tudunk néhány dolgot: nem voltak karácsonyfák; a Mikulás nem volt jelen; és az egyetlen ajándék arany, tömjén és mirha volt.