A VEZETÉS, MINT SZERETETGYAKORLÁS
Írta: Pulay Gyula - 2024. június 10.
"Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (János evangéliuma 13, 34)
Ferenczi Réka május 27-én megjelent „Szerető vezetés” című mannája a keresztény vezetők egyik legégetőbb kérdését veti fel, azt, hogy létezhet-e szerető vezetés, vagy általánosabban fogalmazva van-e helye, valamint hol és mi a helye a szeretetnek a vezetésben. A Jézus tanítását követni szándékozó vezetők számára ugyanis nyilvánvaló, hogy nem lehet a vezetés az az egyetlen tevékenység, ahonnan ki kell zárnunk a szeretetet, ugyanakkor a vezető és a beosztott viszonya egy alá-fölérendeltségi kapcsolat, amibe első látásra nehezen fér be a szeretet. Persze, ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a szülő-gyermek kapcsolat sem tekinthető két egyenrangú fél viszonyának, mégis igazi terepe a szeretetgyakorlásnak. Kár lenne tehát kibúvót keresni, inkább a szeretet helyét keressük meg a vezetésben!
Réka írásának másik érdekes kérdésfelvetése az, hogy valóban csak a keresztény vezetők számára fontos a szeretetgyakorlás és a vezetés kapcsolata, a nem istenhívő vezetők számára fel sem merül ez a probléma? Réka szerint erre utal, hogy a vezetéstudomány nem foglalkozik a szeretet témakörével. A második kérdés megválaszolásához először célszerű megnéznünk, hogy a világi gondolkodásban mit tekintenek szeretetnek. Az a tapasztalatom, hogy a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintik, annak, hogy két ember pozitív érzelmekkel van egymást iránt, hogy kedvelik egymást, szívesen vannak egymás társaságában, sőt egyfajta empátia is kialakult közöttük, stb. Ha a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a téma a vezetéstudomány egy viszonylag új, de fontos területe. Ez pedig az érzelmi intelligencia szerepe a vezetésben.
Az elmúlt három évtizedben számos olyan vezetéstudományi szakkönyv, szakcikk jelent meg, amely kiemeli a vezető érzelmi intelligenciájának fontosságát, a rezonáns vezetői stílust, azt, hogy a vezető hangolódjon rá beosztottjai érzelmi hullámhosszára, és érzelmi állapotukra hatva, azt figyelembevéve hozza meg döntéseit. 2004-ben, a KEVE, mint társkiadó gondozásában megjelent „A szeretett vezető” című könyvem mondanivalóját én is arra építettem, hogy a vezető figyeljen oda munkatársai három érzelmi alapigényére, az értékesség, az alkalmasság és az elfogadottság iránti igényre, és azok kielégítésével járuljon hozzá ahhoz, hogy a munkahelyén szeretetteljes légkör uralkodjon.