ELSŐDLEGES ELHÍVÁSUNK, AMI MEGHATÁROZ
Írta: Rick Boxx 2025. december 8.
Mike Sharrow, aki a vállalati szférában támogat vezetőket és segít nekik kiváló eredményeket elérni, egy interjúban mesélt a személyes elhívásáról. Elmesélte, hogyan küzdött a szent és a világi gondolkodásmód közötti megosztottsággal, valamint azzal, hogy identitása szorosan összefonódott hivatásával.
A következő felismerésre jutott: „Ha az határoz meg minket, hogy épp hol vagyunk, akkor talán nem is értjük igazán, kik is vagyunk.” Más szavakkal, identitásunkat – azt, hogy kik vagyunk – nem a helyünk (ahol dolgozunk vagy élünk), vagy akár a pozíciónk (a munkakörünk) határozza meg.
Egyrészt, a munkahelyünk – melyik cég, melyik iroda, sőt melyik város – változhat. Egyes esetekben egy élet során többször is. Akkor miért kellene identitásunkat annak alapján meghatározni, hogy éppen hol vagyunk egy adott pillanatban? Ha identitásunkat arra alapozzuk, hogy hol vagyunk, akkor amikor a munkakörnyezetünk megváltozik, az drámai hatással lehet az önmagunkról alkotott képünkre.
Ez különösen igaz azokra, akik Jézus Krisztust követik, és munkájukon keresztül igyekeznek őt képviselni. A Biblia azt tanítja, hogy valódi identitásunk abban rejlik, hogy Isten gyermekei vagyunk, nem pedig a munkakörünkben. „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (Péter első levele 2, 9)
Isten mindannyiunk számára tartogat hivatást, és bárhova is megyünk, „Krisztus követei” vagyunk. (Pál második levele a korinthusiakhoz 5, 20) Azonban valódi identitásunk és elsődleges hivatásunk az, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Terry Pluto sportújságíró arról írt, hogy meglátogatott egy vidéki templomot, ahol egy fiatal lelkész a hivatás felfedezéséről prédikált. Plutónak az üzenetben az tűnt fel, hogy míg a lelkész az üzletemberek hivatását hangsúlyozta, addig az úgynevezett fizikai munkások – például az építőiparban, a gépészetben, a javításban, sőt a takarításban és a gondnokságban dolgozók – hivatását figyelmen kívül hagyta. Azok az emberek, akik ilyen munkakörökben igyekeznek – és boldogulnak –, szintén Isten elhívását követik. Ők is Krisztus képviselői, bárhol is dolgoznak, és szorgalommal, kiválósággal és integritással szolgálnak másokat.
Eszembe jut az a vízvezeték-szerelő, aki akkor jött el hozzánk, amikor több készülékünk is meghibásodott, és jelentős gondot okozott a feleségemnek, Kathynek. A vízvezeték szerelő kedvesen így szólt hozzá: „Tudom, hogy ez stresszes. Nem bánná, ha imádkoznék önért?” El tudjuk képzelni, hogy valaki tényleg megteszi ezt? Ez olyasmi, amit egy igazi Jézus-követő tenne. Ez mély benyomást tett a feleségemre.
Mai világunkban hajlamosak vagyunk egyes szakmákat mások fölé rangsorolni. A valóságban azonban minden pillanatban az a legfontosabb feladat, amit éppen akkor kell elvégezni. „Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta” (Pál első levele a korinthusiakhoz 7, 17) Akár üzletemberek, akár fizikai munkások vagyunk, Istennek terve van, és azt akarja, hogy ott virágozzunk, ahová Ő ültetett.