Heti Mannák

VÁLASZD A CSENDET ÉS NYUGALMAT A VILÁG BOSSZANKODÁSA ÉS HANGZAVARA HELYETT

Írta: Rick Boxx  -  2020.05.04.

Egyszer meghívtak három vendéget egy talk showba, ahol érzékeny témákat feszegettek. Két vendég és a műsorvezető közötti vita olyan heves lett, hogy már kiabálni kezdtek egymással. (Tudom, ez manapság szinte már megszokott az ilyen jellegű műsorokban, de szeretnék rávilágítani, hogy mi történt ezek után.)
Végül néhány perc üvöltözés után a műsorvezető lenyugodott és megkérdezte a mindaddig csendben ülő harmadik vendég véleményét. Az ő csendes és megfontolt szavai hirtelen rendet hoztak a káoszba. Nemcsak emiatt, hanem a nyugodt viselkedése miatt is hitelesebbé vált üvöltöző társainál. 

VERSENYSZELLEM KONTRA JÓZAN ÉSZ
Kitől, mit tanulunk? III.


Írta: Tomka János  -  2020.04.27


Nem csak a régi nagyoktól, hanem a mai fiataloktól is van mit tanulni. A járvány kitörése előtt utoljára március 5-én tudtam személyes találkozás formájában megtartani az óráimat. Nagyon értelmes és komolyan érdeklődő pszichológus hallgatók az „Agresszív Társaság” nevű szituációs játék során csoportokban versenyeztek egymással.


A játékszabályok viszonylag egyszerűek. Az egyes csoportok a társaság egy-egy részlegének nevében 10 fordulóban hoznak üzleti döntést arról, az adott hónapban befektetnek vagy eladnak. Ha mindegyik csoport elad, akkor mindegyikük egyforma vesztességet könyvel el, így a cég is veszteséges. Ha vegyes a döntés, vagyis egy fordulóban van mind eladó, mind befektető csoport, akkor az eladók nyereséghez jutnak, míg a befektetők annyi vesztességet kénytelenek maguknak elkönyvelni, mint amennyi nyereségre tettek szert az eladók. Ebben az esetben a társaság nyeresége nulla. Végül, ha mindegyik csoport befektet, akkor mindegyik egyenlő mértékű nyereséghez jut, a társasság is nyereséges. A pénzügyi év végén a legnagyobb profitot elérő csoport bónuszt kap a cég nyereségéből. Az egyes csoportok egymással párhuzamosan, titkosan hozzák meg döntésüket. Néhány fordulóban a döntés előtt a csoportképviselők tárgyalhatnak egymással és megegyezhetnek abban, hogy milyen döntést hoznak, illetve az utolsó alaklommal összdolgozói értekezlet keretében egyezhetnek meg. Ezeknél a fordulóknál a szokásos nyereség és veszteség többszöröse keletkezik.

 

ÖSSZEMÉRHETŐ? KITŐL MIT TANULUNK? II.

Írta: Dr. Tomka János    -  2020. április 13.

 

Sorozatunk első olvasmányához képest ugorjuk vissza néhány évtizedet a történelemben.

Dietrich Bonhoeffertől - a világhírű mártír teológustól, akit fiatalon kivégeztek 1945. április 9-én mivel részt vett a Hitler elleni egyik merényletkísérletben – rengeteget tanulhatunk. Most, amikor fizikailag el vagyunk választva barátainktól, családunk tagjaitól, kollégáinktól, gyülekezetünk tagjaitól, a KEVE-társaktól,… általában az emberektől: szívbemarkolóan aktuálisnak tűnnek alábbi sorai.

 Az emberi kapcsolatok jelentősége

Azt hiszem, nincsen boldogítóbb érzés, mint azt átélni, hogy valakik vagyunk más emberek számára.

 

ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK

Írta: Dr. Szalai Zsolt - 2020.04.20.

 

Legutóbbi – a jelenlegi helyzetben online módon megtartatott – érdi üzleti reggelink témája egy izgalmas vezetői kérdéskör volt: Jutalmazzuk az eltérő vélemények megfogalmazóit. Olyan sok értékes gondolatot felvető beszélgetés alakult ki, hogy úgy gondoltam, érdemes őket egy csokorba szedni és közreadni. Hangsúlyozom, hogy az alábbiak nem az én gondolataim, magam csak megpróbáltam őket rendszerbe foglalni a teljesség igénye nélkül.
Beszélgetésünket egy Peter Drucker idézettel kezdtük: „A vezető legfontosabb dolga a valóság meghatározása”. Az idézet nehéz helyzet elé állít bennünket, hiszen fontos megérteni, hogy mit jelent pontosan a valóság. Kinek a szemszögéből próbálok megérteni egy adott helyzetet, illetve ki látja igazán a valóságot? Remek példa volt az asztal közepére rakott Rubik kocka, mely – minden oldalán szabályosan kirakva – mindenki számára más színt, és így akár más valóságot mutat, mégis ugyan arról a tárgyról beszélünk. 

TANULSÁGOK EGY BECALÉL NEVŰ FICKÓTÓL
Írta: Rick Boxx  -   2020.04.06

 

Az évek során sok üzletemberrel beszéltem, akik helytelenül azt hitték, hogy el kell hagyják az üzleti világot és misszionáriusnak vagy pásztornak kell állniuk, hogy olyan munkát végezzenek, ami tetszik Istennek. De a Biblia egy másfajta történetet említ. Egy érdekes személy, Becalél, esetében egy kiváló illusztrációját találjuk annak, hogy Isten hogyan látja a hivatás és hit metszőpontját.
A Mózes második könyve 35,30-31-ben találkozunk vele, ahol azt olvashatjuk, „Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltötte őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára”. Becalél az első ember a Szentírásban, akit úgy jellemeznek, mint aki telve van Isten Lelkével. Érdekes módon, nem volt pap vagy próféta. Nem töltött be hivatalos „vallási” szerepet. Sőt, ő egy kézműves volt.