Heti Mannák

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 2.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. április 3.

Az előző részben Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvében megfogalmazott, az etikus működésben zavart okozó tényezőből kettőt tárgyaltunk, most kerítünk sort a maradék háromra: közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése.

A piaci alapon működő társaságok esetében gyakran előfordul az, hogy egy adott termék előállítása vagy szolgáltatás nyújtása során harmadik felek tevékenységét veszik igénybe. Ennek oka lehet költségtakarékosság, hatékonyság, egy adott szakértelem elérhetősége, vagy akár földrajzi távolság áthidalása. Etikai szempontból többségük teljes mértékben ártatlan tényezőnek tűnik. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy egy ilyen együttműködés külső felek irányába etikátlan magatartást eredményez (pl. áremelkedés, környezetvédelmi problémák, túlzottan alacsony költségű munkaerő alkalmazása stb.) és a kiszervezés tényleges kiváltó oka, hogy ez a következmény ne legyen közvetlenül kapcsolható az indító félhez. Történik ez sokszor azért, mert a kiszervező cég, ha saját maga tette volna meg ezeket a lépéseket, akkor működése egésze pl. PR szempontból komoly károkat szenvedett volna. A közvetett vakság ezt a jelenséget mutatja meg, amikor az etikai vétséget harmadik felek bevonásának segítségével próbáljuk saját magunkról elhárítani.

Korunk posztmodern gondolkodása kedveli a jelenségek nem abszolút, hanem relatív módon való szemléletét. Nincsen ez máshogy a vétségekkel sem, hiszen vannak „bocsánatos bűnök”, amiket még el lehet nézni, mert nem jelentkeznek nagymértékű, széles körre kiterjedő károk. A relativitásnak ugyanakkor van egy komoly csapdája: ha nincsen abszolút mérték, akkor egy kis eltérés a korábbi etikus működéstől nem tűnik tragikusnak, sőt idővel akár teljesen rendben lévő magatartásnak minősülhet.

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 1.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. március 27.

A vezetői munka talán egyik legnehezebb és a mindennapokban legnagyobb kihívásokkal teli területe az etikai döntéshozatal. A nehézség gyökere abban rejlik, hogy míg elméleti szinten meg tudunk fogalmazni követendő értékrendszereket, a gyakorlatban nem mindig ismerjük fel azt, hogy éppen egy olyan döntés előtt állunk, ami feszegeti elfogadott etikai elveink kereteit. Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvének egyik alaptézise is erre utal: A szervezeti etikai megoldások és próbálkozások egy alapvetően rossz feltételezésből indulnak ki: az emberek felismernek egy etikai dilemmát, amikor szembesülnek vele. Ha a feltételezés rossz, akkor arra csak hibás gyakorlat építhető.

A szerzők a könyvben öt zavart neveznek meg, ami etikátlan döntésekhez és lépésekhez vezethetnek: rosszul megfogalmazott célok, érdekvezérelt vakság, közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése. Jelen cikkben a rosszul megfogalmazott célok és az érdekvezérelt vakság kerül kifejtésre, míg a másik három témakört a folytatásban taglaljuk.

A legtöbb szervezet – bármilyen területen is végzi tevékenységét – működését jól meghatározott célok köré szervezi. A megfogalmazott célok segítenek a munkaszervezésben, erőforrások megfelelő elosztásában és egy adott kérdés, vagy probléma fontosságának eldöntésében. Előfordulhat ugyanakkor az az eset, hogy egy önmagában jónak tűnő cél a szervezet működését és a benne lévő személyek egyéni, vagy csoportos döntését rossz irányba tereli és etikátlan lépések és döntések születhetnek. Ilyen eset lehet például, amikor az ügyfelek jobb kiszolgálást kitűző célok bevétel növekedési elvárással keverednek és a munkatársak kisértést érezhetnek nem etikus eszközök alkalmazására, mely végső soron károsítja az ügyfeleket.

ÁTENGEDNI A KEZDEMÉNYEZÉST
Írta: Pulay Gyula  -  2023. március 13.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Máté evangéliuma 15, 21-28)

Ha ezt a szentírási részt felszínesen olvassuk, akkor akár arra is következtethetünk, hogy egy pogány asszonynak kellett kiokosítani Jézust. Rávezetnie arra, hogy csodatevő hatalmát ne csak a zsidóság gyógyítására használja, hanem részesítse belőle a nemzsidókat is, hiszen ő nemcsak Izrael házának, hanem az egész világnak a Megváltója. Mielőtt azonban erre a téves következtetésre jutnánk, figyeljünk fel arra, hol történt ez az esemény. Tírusz és Szidón vidékén, azaz Föníciában, és nem Izraelben. Tírusz és Szidón az Ó-szövetségben a pogányság szimbolikus helyeiként jelennek meg. Több próféta is elítélően szól róluk. „Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai?” (Jóel könyve 4,4) - teszi fel a kérdést Jóel próféta!. Jézus is Tíruszt és Szidónt említi a pogány városok megtestesítőjeként a Lukács evangéliuma 10. fejezetében. Következésképpen Jézus nem turistáskodni megy erre a környékre, hanem Tírusz és Szidón vidékének felkeresése egy szimbolikus tett, az egyértelmű kifejezése annak, hogy neki igenis köze van Tíruszhoz és Szidónhoz, azaz küldetése a pogányok megváltását is magában foglalja. Az első lépést tehát Jézus tette meg, de utána átengedte a kezdeményezést a pogány asszonynak. Hagyta, hogy hite és logikus okfejtése révén ő mondja ki, hogy Jézus csodatettekben is megnyilvánuló szeretete a nemzsidókra is kiárad. Ezt Jézus is kinyilváníthatta volna, de mennyire mélyebb, élményszerűbb tudáshoz jutott az asszony azáltal, hogy erre ő jött rá. Mennyire kipróbáltabb lett a hite, azáltal, hogy még Jézus ellenérveit is képes volt legyőzni.

A NULLA PERCES SZABÁLY SZERINTI DÖNTÉSHOZATAL
Írta: Illéssy János  -2023. március 20.

2023. február 6-án olvashattuk Rick Boxx testvérünk tollából származó Monday Manna üzenetet „A 24 órás szabály szerinri döntéshozatal” címmel. Ebben Rick egy Terry Looper nevű barátja esetére hivatkozva mutatta be nekünk a „24 órás szabályt”. Idézek az írásból: „Miután többször is megtapasztalta rossz döntései következményeit, Looper … addig nem volt hajlandó dönteni semmilyen fontos ügyben, amíg nem várt 24 órát. … Ez időt adott neki arra is, hogy alaposan átgondolja a kérdést.”

A gondolat annyira jó és megszívlelendő, hogy az egyik februári KEVE online kisreggelink alkalmával csak ezzel foglalkoztunk. Gazdag, hasznos megbeszélést folytathattunk a 24 órás szabályról, mindannyiunk épülésére. Valóban, nehéz döntések, különösen nehéz üzenetek átadása előtt Istennek tetsző, és számunkra szinte életmentő lehet, ha kicsit hagyjuk a döntést vagy a kommunikációt „pihenni”. Én is mindenkinek – leginkább magamnak – javaslom ennek a szabálynak az alkalmazását, mellyel sok megbánást, könnyet és nehézséget előzhetünk meg.

Ugyanakkor beszélgetésünkkor világossá vált számomra, hogy a 24 órás szabály nem alkalmazható minden helyzetben. Rick így írja: „Ezt az elvet gyakorlatilag minden olyan helyzetben alkalmazhatnánk, amikor döntésre van szükség.” Minden tiszteletemmel és szeretetemmel azt állítom, vannak olyan döntések, amikor szinte TILOS gondolkodnunk, amikor a válaszoknak már készeknek és szikla szilárdaknak kell lenniük, amikor nincs meggondolásnak helye, sőt, a meggondolás csak teret enged kísértésnek, az „egyrészről… másrészről…” típusú racionalizálásnak vagy relativizálásnak.

AMIKOR A JÓ A LEGJOBB ÚTJÁBAN ÁLL
Írta: Ken Korkow - 2021. szeptember 27.

Belegondoltál már abba, hogy néha jó dolgokat tenni rossz lehet? Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, a hajósinasok talán a padló felmosására készültek. Azonban ez a jó dolog határozottan nem az volt, amire akkor szükség volt.

Az élet sok „jó dologgal” ajándékoz meg bennünket, amivel az időnket, energiánkat és a tálentumainkat elfecsérelhetjük. Azt mondhatjuk, hogy nincs semmi baj azzal, ha jó dolgokat teszünk - hacsak nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy jobb dolgokat tegyünk. Oswald Chambers Krisztus mindenek felett című áhítatos könyvében több elmélkedésében megjegyzi, hogy „a jó a legjobb ellensége.” Az idő és a tapasztalat arra tanított, hogy igaza volt.

Az üzleti és szakmai életben folyamatosan olyan tennivalókkal kerülünk szembe, amik jók. Azonban, ha azt akarjuk, hogy az életünk - és a munkánk - valóban számítson, hogy megváltoztassuk azoknak az embereknek az életét, akikkel naponta érintkezünk, bölcs dolog lenne megtanulni, hogyan lehet megkülönböztetni a csupán „jó” dolgokat a „legjobbaktól”. Ez különösen igaz ránk, akik szeretnénk követni és szolgálni Jézus Krisztust a hivatásunk gyakorlása során.

Ray Comfort író egy idős férfiról beszél, aki reszketett, miközben egy istentiszteleten ezt mondta: „Amikor fiatalember voltam, a sportnak éltem!”

Utólag rájött arra, hogy a sportban való elmélyedése – sok fontos dolog rovására – időpocsékolás volt. A férfi igyekezett rávenni azokat, akik hallgatták, különösen azokat, akik fiatalok voltak, hogy az életüket a legjobb dologra szánják oda: szolgálják Istent az életük minden területén.