AHHOZ, HOGY MEGNYERJE AZ ÉLET VÁLTÓFUTÁSÁT, NE EJTSE EL A STAFÉTABOTOT
Írta: Robert J. Tamasy - 2024. április 22.
Gyakran mondják, hogy az élet nem egy rövidtáv-futás, hanem maraton. A rövidtávval ellentétben – ami olyan gyors, hogy már véget is ér, amint elkezdődött – a maraton egy hosszú, kimerítő verseny, amely kitartást, állhatatosságot, fájdalmat és türelmet igényel. Nemrégiben azonban rájöttem, hogy egy igazán sikeres élet talán inkább egy váltófutásra hasonlít.
A váltóversenyen négy csapattárs futja le a verseny egy részét, és addig adják át a stafétabotot a következő futónak, amíg mind a négyen be nem fejezik a szakaszukat. A cél az, hogy sikeresen teljesítsék a váltásokat, és a többi versenyző csapat előtt érjenek célba. De nem számít, hogy milyen gyorsan fut valaki, ha a stafétabotot nem adja át.
A közelgő párizsi olimpia aláhúzza a bot-átadás fontosságát. A 2008-as nyári olimpiai játékokon az amerikai férfi és női 4x100 méteres váltócsapatoknak is győzniük kellett volna a várakozás szerint. Az elődöntő során azonban mindkét csapat futói elejtették a botjukat, és ezzel kizárták őket.
Mindez érdekes történet, de hogyan kapcsolódik ez azokhoz, akik az üzleti világban keresik a mindennapi megélhetésüket? Egyszerűen ez: akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian „botokat” hordozunk, amelyeket végül át kell adnunk valaki másnak.
Szerzőként három többgenerációs családi vállalkozásról írtam könyvet. Ezek közül kettő dacolva az esélyekkel, nemcsak túlélte, hanem a negyedik generációs családi vezetésig virágzott is. Összehasonlításképpen: a családi vállalkozások kevesebb mint 33 százaléka éli túl a második generációt; kevesebb mint 15 százalékuk éri el a harmadik generációt, és csak körülbelül 4 százalékuk éri el a negyedik generációt családtagokkal az élen. Azok, akik sikerrel járnak, hatékonyan „továbbadták a stafétabotot”, megőrizve az eredeti jövőképet, küldetést és értékeket.
Még ha nem is egy családi vállalkozás tagja, akkor is át kell adnia a stafétabotot. Lehet, hogy előléptetést remél a szervezetén belül; gondolkodik azon, hogy más állást vállaljon, ha erre lehetősége adódik, vagy akár a nyugdíjazást fontolgatja. Ki veszi át a munkáját, ha Ön távozik? Ha Ön vezető beosztásban van, ideális esetben az utódai fogják ugyanúgy - vagy még jobban - folytatni az Ön munkáját. Ezt általában „utódlási tervezésnek” nevezik. Nevezhetjük a „stafétabot átadásának” is.
Gondoljon a családjára. Ha vannak gyermekei, szeretné-e, hogy átvegyék az ön személyes értékeit, továbbvigyék a családi hagyományokat, és ha Ön Jézus Krisztus követője, ugyanazt a hitet és ugyanazokat az elveket vallja, amelyek szerint Ön él? Hogyan adja át a stafétabotot otthon?
A Bibliában számos példát találunk erre. Például Mózes és Józsué, akik az izraelitákat vezetik. Illés és Elizeus, akik Isten prófétáiként szolgáltak. Jézus Krisztus és tanítványai. Az egyik kedvencem pedig Pál és Timóteus. Pálnak az ifjú Timóteushoz intézett buzdítása tökéletes igei leírása egy valóságos váltófutásnak és a stafétabot átadásának: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (Pál második levele Timóteushoz 2, 2)
Jézusnak is ugyanez volt a gondolata, amikor azt parancsolta követőinek, hogy „tegyenek tanítványokká minden népet... tanítva őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit parancsoltam nektek” (Máté evangéliuma 28, 19-20). Éppen távozni készült tőlük, és tudta, hogy küldetése csak akkor lesz sikeres, ha ők átadják a stafétabotot a hívők következő nemzedékeinek.
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: