AZ ETIKÁTLANSÁGBA BELEFÁRADTAK BÁTORÍTÁSA
Írta: Tomka János 2025. április 7.
Részletek az Erkölcsi reziliencia - Etikai bátorság a szervezetekben és a közösségekben című könyvből.
„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács evangéliuma 12,2–3)
Elszomorító, hogy korunkban egyre kevésbé tudhatjuk, mi a valódi és mi a hamisított, mi a valóság és mi a látszat, kinek hihetünk és kinek nem, létezik-e abszolút erkölcsi norma, vagy minden relatív. Vágyunk az erkölcsileg jó, helyes ismeretére és cselekvésére, miközben elvesztettük az erkölcsi ítéletalkotási és ellenállási képességünket.
Úgy tűnik, hogy az említett problémák a közeljövőben tovább növekednek, illetve váratlanul egészen új etikai diemmákkal fogunk szembesülni, miközben az erkölcs egyre inkább veszít iránytű szerepéből.
Nem célunk egy receptkönyv elkészítése, hanem sokkal inkább a gondolatébresztés. Nem mondhatjuk el magunkról, hogy már tudjuk, miként kell valóban erényes életet élni egy „rejtett dolgok” uralta világban. Semmiképpen nem szándékunk egy erkölcsi kasztrendszer felállítása sem. Csak remélni tudjuk, hogy hozzájárulhatunk néhány etikai problémával való őszinte szembenézéshez és erkölcsi rezilienciánk növeléséhez.
A fenti ige ugyanakkor nemcsak elszomorító, hanem figyelmeztető és bátorító is. Amikor nyomaszt a rejtett dolgok ránk nehezedő súlya, ne felejtsük el, hogy előbb-utóbb minden megtévesztési szándék, minden titok napvilágra kerül. Az ige figyelmeztet, hogy ezt a törvényszerűséget szem előtt tartva éljünk, de bátorít is: az utolsó szó nem a megtévesztésé lesz, hanem napvilágra kerül az igazság.
Bátorításra mindenkinek szüksége van, hiszen még az erkölcsi tisztaságra törekvők is belefáradnak időnként az őket körülvevő erkölcstelenség mocsarába és – majdnem – feladják elveiket, felhagynak küzdelmeikkel, mondván: nem érdemes, sőt lehetetlen ebben a világban tisztességesen élni. Paradox módon a bátorítás feladatát azoknak kell felvállalniuk, akik maguk is küszködnek az erkölcsös élet megvalósításának nehézségeivel. Ráadásul a nálunk magasabb beosztású, tekintélyesebb és erkölcsileg reziliensebb, de őszinte emberek felé is van ilyen feladatunk.
Az erkölcsös életbe való belefáradásnak több oka lehet. A három leggyakoribb a következő: csalódás az etikusnak hitt emberekben, félelem az újabb kihívásoktól és az erkölcsi tartás elporladása. Mai Mannánkban az első okkal foglalkozunk.
Csalódás az etikusnak hitt emberekben. A másokban való csalódás különösen veszélyezteti a fiatalokat. Amellett, hogy roppant kritikusak és ítélkezők másokkal szemben, általában jó az erkölcsi érzékük, törekszenek arra, hogy a helyeset válasszák és vágyakoznak az etikus életre. Ezt a hozzáállásukat azonban az általuk tisztelt felnőttek képmutató magatartása gyorsan romba döntheti.
Nem ritkán halljuk az első munkahelyes fiataloktól: „A kommunikációja alapján roppant etikusnak tűnt az a vállalat, ahová elmentem dolgozni, tavaly még Etikus Vállalat Díjat is kapott. Hidegzuhanyként ért, hogy a főnököm már a második héten egy nyilvánvalóan etikátlan lépésre utasított. Mit tehetek ebben a helyzetben? Hajtsam végre, és nyugtassam meg magam, hogy ez nem az én döntésem volt? De hát túl sokszor hallottuk: én csak parancsot hajtottam végre. Inkább ne tegyem meg, és lépjek ki? Vagy várjak addig, amíg ki nem rúgnak? Az összes barátom azt mondja, hogy náluk sem jobb a helyzet. De valahol dolgozni szeretnék” – keseregnek jogosan.
Bizodalmunk, hogy egy őszinte beszélgetés hozzásegíti őket egy olyan megoldáshoz, amely egyszerre becsületes, és nem kell eljönniük a cégtől.
Jövő heti Mannánkban a másik két okot vesszük nagyító alá.