AZ EGÉSZ: NAGYOBB, MINT A RÉSZEK ÖSSZESSÉGE
Írta: Robert J. Tamasy 2025. április 28.
Hallotta már valaha, hogy valaki azt mondja: „Az egész nagyobb, mint a részek összege”? Ezt a valóságot évekkel ezelőtt mélyen megtapasztaltam, amikor egy magazin szerkesztője voltam. Az írás és a szerkesztés nagy része az én vállamra hárult, de szerencsés voltam, hogy volt egy kis csapat, akik nagyban hozzájárultak a tartalomhoz és a grafikai tervezéshez.
Emlékszem, hogy a tervezési megbeszélésekre a saját elképzeléseimmel felvértezve mentem el, hogy hogyan kellene a magazinnak összeállnia. De a több órás „kreatív konfliktus” során mindig olyan döntésekre jutottunk, amelyek sokkal jobbak voltak, mint amilyeneket egyedül ki tudtam volna találni. Mindenki értékes hozzájárulását adta az eredményhez. A késztermék mindig felülmúlta az elvárásainkat. Mert az egész nagyobb volt, mint a részek összege.
Itt tanultam meg két olyan bibliai szakasz igazságát, amelyet soha nem felejtek el:
„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (A példabeszédek könyve 27, 17)
„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (...) A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (A prédikátor könyve 4, 9-12)
Az üzleti vezetők gyakran hajlamosak egyedül dolgozni - célokat kitűzni, terveket kidolgozni és stratégiákat választani anélkül, hogy ösztönöznék a végrehajtásért felelős emberek hozzájárulását és visszajelzését. Ez a legjobb esetben kimerítő, a legrosszabb esetben pedig a kudarchoz vezető út.
Kiváló példa mutatja ezt be az Ószövetségben. Isten kiválasztotta Mózest, hogy kivezesse Izrael népét az egyiptomi fogságból. Az Isten által megígért földre vezető útjuk során magára vállalta a sok ezer izraelita között kialakult kisebb-nagyobb konfliktusok megoldásának felelősségét.
Mózes reggeltől estig bíróként szolgált a nép között, ami mind őt, mind a népet kimerítette és ingerlékennyé tette. Apósa, Jetró, meglátta ezt, és felismerte Mózes ostobaságát, hogy mindezt egyedül próbálja megtenni. „Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig
előtted állnia? (...) Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked a feladat, nem tudod egyedül elvégezni.” (Mózes második könyve 18, 14-18)
Jetró egy alternatívát javasolt: Nevezzenek ki „istenfélő férfiakat, megbízható embereket, akik gyűlölik a haszonlesést”, akik bíróként szolgálnak minden, de nem a legnehezebb ügyekben. Azt mondta: „Könnyíts a terheden, hadd hordozzák azt veled együtt! Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.” (Mózes második könyve 18, 21-23). Mózes elfogadta apósa bölcsességét, és elfogadta ezt a tervet, és mindenki megelégedésére átruházta a bírói feladatokat.
Bölcsen tennénk, ha megfogadnánk ugyanezt a tanácsot. Akár vezérigazgató, magas rangú vezető, menedzser, vállalkozó vagy a ranglétrán lejjebb elhelyezkedő, mindannyian sokat profitálhatunk abból, ha kihasználjuk mások erősségeit, tehetségét, adottságait és tapasztalatait, amelyek kiegészítik a sajátjainkat. „Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 5, 11)