AZ ELSZÁMOLTATHATÓSÁG EREJE
Írta: Robert J. Tamasy - 2023. július 10.
Sokkal gyakrabban hallunk szomorú, néha már botrányos történeteket kiváló vezetőkről, mint szeretnénk. Olyan vezetőkről, akiket erkölcsi vagy etikai vétségekben találtak bűnösnek. Ilyenkor azt látjuk, hogy valaki, aki már erős hírnevet szerzett, és szakmáján belül tiszteletet és csodálatot vívott ki magának, mindez hirtelen megsemmisül, amikor a vétkek napvilágra kerülnek.
Hogyan történhetett ez meg? Elgondolkodunk, megrázzuk a fejünket, és talán Dávid gyászos szavaira gondolunk: „Jaj, hogy elhullottak a hősök!” (Sámuel második könyve 1, 19), amikor kiderült, hogy Saul király és fia, Jonatán meghaltak a csatatéren. Ilyenkor felmerülhetnek a kérdések bennünk: Elkerülhető lett volna? Voltak korai jelei annak, hogy az illető karrierje pusztító fordulatot vett?
A Szentírás számos figyelmeztetést ad arra, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (Pál első levele a korinthusiakhoz 10, 12) „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (A példabeszédek könyve 4, 23)
A Biblia oldalain sok olyan emberről olvashatunk, akik jól kezdték az Istennel való járást, de valahol útközben a bűn hálójában fennakadtak. Ironikus módon az egyik ilyen ember épp Dávid király volt, tudjuk, hogy nemcsak házasságtörést követett el, hanem azt is elrendelte, hogy egy hűséges tisztjét, Uriást öljék meg, hogy azzal eltussolja a vétkét.
Mivel mindannyian tökéletlenek vagyunk, ez azt jelenti, hogy az ilyen hibák elkerülhetetlenek? Az egyik megelőző intézkedés az lehetne, ha egy vagy több olyan emberrel, akiben megbízunk, és akiről tudjuk, hogy őszinte velünk, elszámoltathatósági kapcsolatot alakítunk ki. Ahhoz, hogy ez hatékonyan működjön, hajlandónak kell lennünk azt mondani nekik: „Bármilyen kérdést feltehetsz - az életem bármely területéről".
Ennek nem az a célja, hogy rajtakapjanak a kudarcon, hanem az, hogy lehetővé tegyék számunkra, hogy sikerrel járjunk, és figyelmeztessenek olyankor, ha úgy érzik, hogy rossz irányba haladunk. Íme néhány hasznos alapelv a Bibliából:
Maradjunk éberek. Hasznunkra válik az „építő súrlódás", amikor egymáshoz dörzsölődünk a gondoskodó elszámoltathatósági kapcsolatok során, egymás javát keresve. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” (A példabeszédek könyve 27, 17)
Kettő jobb, mint az egy. Elszigeteltségben racionalizálhatjuk vagy akár becsaphatjuk magunkat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (A prédikátor könyve 4, 9-12)
Mindannyiunknak szüksége van bátorításra. A csüggedés idején válhatunk a legjobban kiszolgáltatottá a kísértésnek. Azok az emberek, akik bátorítanak minket, emlékeztethetnek bennünket az Úrban való reménységünkre. „Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsidókhoz írt levél 10, 24)
Megbízható emberekre támaszkodhatunk, ha elesünk. Ahelyett, hogy eltitkolnánk a bűnt, és hagynánk, hogy a bűntudat felemésszen bennünket, inkább bízzunk azokban, akik elszámoltathatnak minket, akik felbecsülhetetlen értékű tanácsot tudnak adni arra vonatkozóan, hogyan térjünk vissza a helyes útra. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab levele 5, 16)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: