Heti Mannák

KIÁLLÁS A „SPIRITUÁLIS KONFORMITÁS” MELLETT
Írta: Jim Langley  -2021. július 26.

Egyre inkább az látszik, hogy napjainkban a világunk folyamatosan változik. Személy szerint azt vettem észre, hogy már nem is tudok lépést tartani, és még kevésbé megfelelni a sok kulturális elmozdulásnak, ami körülöttünk zajlik. Régebb elfogadtam ezeket a társadalmi változásokat. Azonban Jézus Krisztus követőjeként mára megértettem, hogy nem engedhetem meg magamnak a sok változást , és most állást foglalok az általam „spirituális konformitásnak” nevezett nézőpont mellett. Urunk arra tanított, hogy az Ő útját kövessük és ne alkalmazkodjunk a világ dolgaihoz.

A római levél minden hívőt figyelmeztet: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Pál levele a rómaiakhoz 12, 1-2)

Az amerikai hadsereg fiatal tisztjeként arra kaptam utasítást, hogy kövessem a parancsokat. A bevált szabályok által behatárolt viselkedés bármely csoportban pozitív eredményt hoz. A vállalkozásoknak is ki kell alakítaniuk a bevált gyakorlatokat és irányelveket ahhoz, hogy az alkalmazottak ezeket betartva és tiszteletben tartva megfelelően szolgálják ki az ügyfeleket.
Lelkes golfozóként is értem a szabályok létének a célját, ezekkel együtt válik azzá a sporttá, amelyet szeretek. Minden szervezett sportágnak okkal vannak szabályai - határok nélkül csak káosz lenne; a játékosok azt csinálnának, amit csak akarnak. Megfelelő szabályok nélkül csak versengésre való anarchia lenne.

A SZOLGÁLAT MINT VEZETÉS 1
Írta: Tomka János  -  2021. július 19.

Miért e szokatlan cím? A Pünkösdi Teológiai Főiskola április 22-i a Vezetés keresztény gyakorlata (https://www.youtube.com/watch?v=Ty8fdfcOxpU) című konferenciájának fő előadója, Volker Kessler A Biblia négy vezetési alapelvéről beszélt (Kessler, V.: A Biblia négy vezetési alapelve, Harmat Kiadó, 2016). Az első alapelv: a vezetés mint szolgálat. Fordítsuk meg a „Mit tehet egy vezető a munkatársaiért” kérdést. Mai témánk: mint tehetnek az alárendeltek, a kisemberek, a névtelenek a vezetőkért - és így a vezetés minőségének javításáért?

Most nem a beosztottak klasszikus feladatairól írok, hanem két példát arról, hogy milyen esetekben lépheti túl a munkaköri leírásában foglaltakat. Meglehetősen nagy alázatra lenne szükségük a felső vezetőknek annak belátásához, hogy képtelenek elboldogulni bizonyos kihívásaikkal a legalacsonyabb beosztású munkatársaik nélkül.

A vezető egyik nagy kérdése: hogyan találjam meg a szervezet útvesztőiben azt az embert, akitől egy adott helyzetben releváns információhoz juthatok? A Királyok második könyve 5. fejezete a szír hadsereg bélpoklos főparancsnokának csodálatos meggyógyulásáról szól. Viszonylag ismert történetről van szó, de keveset foglalkozunk a névtelen kulcsszereplőivel. A roppant izgalmas történetünk bevezetése: „Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

A Szíriába hurcolt névtelen rabszolgalánynak meg lett volna minden oka arra, hogy hallgasson szeretett hazája prófétájáról, aki meggyógyíthatná az ellenséges ország hadvezérét…

RAKJAK-E IZZÓ PARAZSAT ELLENSÉGEIM FEJÉRE?
Írta: Pulay Gyula  -  2021. július 5.

Az ellenségszeretet Jézus tanításának egyik legújszerűbb üzenete. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is a rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének 20. versében: „Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni.” Majd így folytatja: „Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.”

Első olvasásra sokan döbbenten így kiáltanak fel: „Ez aztán ellenségszeretet!” Pál apostol ezt a mondatot az Ószövetségből, a Példabeszédek könyvéből (25, 21-22) idézi, amelynek bölcsmondásait időszámításunk előtt több mint 600 évvel foglalták írásba.

Az ez idő tájt élő emberek jól ismerték az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezést. Akkor ugyanis még nagy kihívást jelentő feladat volt a tűzgyújtás. Ezért sütés után a tűzhelyen őrizték a fellobbantható parazsat, hogy az újabb sütéshez megint legyen tüzük. (Ennek még ezer évvel később is meglévő fontosságát jól mutatja, hogy Szent István királyunk megengedte, hogy családonként egy ember ne menjen vasárnapi istentiszteletre, hanem otthon maradjon őrizni a tüzet.) Ha a parázs kialudt, akkor a sütéshez, főzéshez nem tudtak tüzet gyújtani, ezért a szomszédokhoz kellett átmenni felizzítható parázsért. Egy fémből készült tálkát vittek magukkal, és a szomszéd erre a tálkára rakta rá az izzó parazsakat. Csakhogy a tálka útközben felmelegedett, kézben nem lehetett hazavinni. Ezért a parazsat vivő a fejére csavart egy vastag szövetből készült fészekszerű hordozót, ebbe illesztették bele a fémtálcát, és a fejen hordott tálcába tette be a szomszéd saját – a nagy értéknek számító – izzó parazsait. Következésképpen az „izzó parazsat rak a fejére” kifejezés nem fájdalomokozásra utal, hanem egy nagyon mélyértelmű hasonlat.

HELYZETFÜGGŐ VEZETÉS
Írta: Szalai Zsolt  -2021. július 12.

Ken Blanchard és szerzőtársai egyik könyvük (Leadership and the One Minute Manager ) központi gondolata a helyzetfüggő vezetés. Konkrét esetek bemutatásával arra hívják fel a figyelmet, hogy a vezetőnek nem szabad minden helyzetben és legfőképpen minden munkatárssal ugyanolyan vezetési stílust alkalmazni. Talán a vezető egyik legfontosabb feladata és tehetsége, hogy megértse és tudatosan alkalmazza a különböző helyzetekhez és munkatársakhoz legjobban illő vezetés stílust és módszert.

Stratégiai kérdéseket nem lehet elhamarkodottan eldönteni, jó, ha tudatos a szervezeten belüli kommunikáció és minél több munkatárs részt vesz a folyamatban. Ennek révén elérhető, hogy a szervezet működése szempontjából fontos külső és belső információk rendelkezésre álljanak és a tervek megalapozottak legyenek. Ugyanakkor egy veszélyhelyzetben a vezetőnek fel kell vállalnia a döntéshozatalt és az iránymutatást, legtöbbször nincsen idő széleskörű egyeztetésekre és alternatívák felvázolására. Ilyen helyzetekben méretik meg a szervezeten belüli bizalom szintje is, mennyire állnak a vezető mögé a munkatársak és támogatják őt a sürgős döntésekben.

A munkatársakat sem lehet egyforma módon és stílusban vezetni. Egy tapasztalt, nagyfokú önállósággal dolgozó kollégát frusztrálhat egy mindenbe beleszóló és irányító vezető, míg egy kevesebb tapasztalattal rendelkező munkatárs éppen a rendszeres iránymutatás és konzultáció hiánya miatt érezheti magát elveszettnek és főkép vezetőjétől elhagyottnak. Leírva egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani, mert vezetőként – ha nem vagyunk eléggé tudatosak ezen a területen – könnyen visszaeshetünk alap működési módunkba: legyen az a mikró menedzseléshez, vagy inkább a delegáló/magára hagyó stílushoz közelebb. Fontos, hogy szánjunk időt arra, hogy megismerjük kollégáinkat ebből a szempontból is, sőt adjunk nekik lehetőséget az őszinte visszajelzésre ezen a területen is.

MIÉRT VAGYUNK SOKAN TELE FÉLELEMMEL?
Írta: Ken Korkow  -  2021. június 28.

 

Sokunk számára az elmúlt 18 hónapban – vagy akár még hosszabb ideje – a félelem mindennapi társunkká szegődött. Ezt nagyrészben az életünkben eddig példa nélküli járvány okozta, mely a fájdalom és a halál sötét árnyékát vetette társadalmunkra és a világra. A COVID-19 következményei és a bevezetett korlátozások sokszor nagyon nyugtalanító, sőt félelmet kiváltó módon befolyásolták mindennapjainkat, valamint vállalkozásainkat. Sokan munkanélküliek lettek. A vállalkozók egy részének be kellett teljesen zárniuk, vagy legalábbis drasztikusan csökkenteniük a szolgáltatásaikat. A jövőt pedig még mindig bizonytlanság lengi körül.

Mindezeken felül a médiából is csak a rossz híreket hallottuk, félelem áradt a híreken keresztül reggel, délben és este. Nem csoda, hogy sokan rosszul éreztük magunkat, még akkor is, ha nem fertőzödtünk meg a vírussal. Ez nem egészséges életvitel így.

Mi erre a gyógymód? Mi gyógyítja a félelem járványát, amely sok esetben rosszabb volt a vírusnál? Rájöttem mennyire fontos, hogy minden napot úgy kezdjek, hogy Isten jóságára, bizonyosságára és megingathatatlan ígéreteire összpontosítsak – Istenre, aki mindig ugyanaz, sosem változik. Íme néhány példa a biztosítékokból:

Bármilyen válságban is legyünk, Isten mindig velünk van. Amikor egyedül érezzük magunkat, sőt elhagyottnak, ígérete szerint akkor is mindig mellettünk áll, vezet minket végig, bármilyen vészes és kétségbeesett körülmények vesznek körül. „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” (Mózes ötödik könyve 31, 6)