Heti Mannák

MIK AZ ÖN VÉGSŐ CÉLJAI?
Írta: Robert J. Tamasy 2025. június 16.

Üzletemberekként leginkább a céljaink határozzák meg a tetteinket: napi célok, projektcélok, pénzügyi célok, karriercélok, és lehetne ezt tovább is sorolni. Ugyanakkor gondolkodunk életcélokon is, mik a végső céljaink?

Nemrégiben láttam egy rövid videót, amelyben egy lelkész elmesélte a gyülekezetében egy üzletemberrel való találkozását. Az üzletember azt tervezte, hogy elhagyja a gyülekezetet, mert az egyik prédikáció sértette őt. A lelkipásztor megkérdezte, hogy mi tűnt olyan sértőnek.

Az üzletember felidézte, hogy a prédikációban elhangzott, hogy nem bölcs dolog, ha valaki arra törekszik, hogy minél több pénzt keressen, majd egy népszerű nyugdíjas övezetbe költözik, és élete hátralévő részét golfozással tölti. Az üzletember megsértődött, mert ő éppen ezt tervezte - amint lehet.

Válaszul a lelkipásztor azt sugallta, hogy az üzletember elbagatellizálja az életét azzal, hogy élete hátralévő részét egy labda kergetésének szenteli a golfpályán ahelyett, hogy Isten adta ajándékait és tapasztalatait arra használná, hogy hatással legyen az emberekre. Azt mondta: „Amikor Jézus Krisztusnak adjuk az életünket, Ő arra hív, hogy hatással legyünk - hogy erőnket, képességeinket és tehetségünket arra használjuk, hogy a körülöttünk lévő világra hassunk, jobbá tegyük”.

Túl gyakran töltjük a munkaidőnket azzal, hogy alig várjuk a hétvégét. A karrierünket azzal töltjük, hogy türelmetlenül várjuk a nyugdíjazást, hogy „végre azt csinálhassuk, amit szeretnénk”. Gondoltunk már arra, hogy amit a munkahelyen teszünk, az pontosan az, amit Isten akar, hogy tegyünk?

LÁTNI A JÖVŐT ÉS JELEN LENNI A PILLANATBAN

Írta: Chris Simpson 2025. június 9.

A látnoki vezetés egy olyan kifejezés, amellyel manapság sokat dobálóznak. Egy gyorsan változó, globalizált világban a vezetőktől elvárják, hogy előre lássák a jövőt, merész irányokat határozzanak meg, és olyan szervezeteket alakítsanak ki, amelyek ezekben az állandóan megújuló helyzetekben boldogulnak. Richard Stearns, a World Vision korábbi vezérigazgatója egyszer azt mondta: „Egy vezetőnek meg kell határoznia a jelenlegi valóságot, meg kell fogalmaznia a kívánt jövőt, meg kell határoznia az előre vezető utat, és személyesen »magáénak« kell éreznie a jövőképet.” És igaza van - jövőkép nélkül a vezetés inkább reaktívvá válik, mint proaktívvá. A legjobb vezetők nemcsak azt látják, ami van, hanem azt is, ami lehetne.

És mégis, mindez veszélyt rejt magában: A vezetők, akiket felemészt a jövő, könnyen szem elől téveszthetik az előttük álló embereket. A vezetés középpontjában egy paradoxon áll: a jövő valódi alakításához teljes mértékben jelen kell lenni a pillanatban.

Pál apostol így emlékeztet minket: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Pál levele a rómaiakhoz 12, 15) Ez nem a rugalmas időbeosztással vagy bőséges szabadidővel rendelkezőknek szóló parancs - ez a keresztény vezetés alapvető tulajdonsága. Ha a vezetők túlságosan elmerülnek a stratégiában és a hosszú távú eredményekre összpontosítanak, akkor nem veszik észre azoknak az örömét és bánatát, akiknek a szolgálatára hivatottak. Amikor pedig az emberek úgy érzik, hogy nem veszik észre őket, akkor nem kapcsolódnak többé. Nem fognak követni egy olyan vezetőt, aki távolinak tűnik, még akkor sem, ha annak meggyőző a jövőképe.

 

A BÜSZKESÉG VESZÉLYEINEK FELISMERÉSE ÉS LEKÜZDÉSE

Írta: Jim Mathis 2025. május 26.

Nemrégiben néztem egy interjút Jay Lenoval, a legendás komikus és talk show házigazdával, amikor megjegyezte, hogy nagy híve, amikor valaki alábecsüli magát. El is magyarázta, hogy ha valaki abban kezd hinni, hogy többet tud, mint mások, akkor bajban van. Megjegyezte, hogy ha elkezdjük hinni, hogy mindent tudunk, az azt jelenti, hogy úgy döntöttünk, nem tanulunk tovább.

Amikor Leno például a „The Tonight Show” műsorvezetője volt, soha nem próbálta megmondani a világosítóknak vagy a hangmérnököknek, hogyan végezzék a munkájukat, amit más tévések gyakran megtesznek. Úgy vélte, hogy ha valaki egy nagy tévéműsor világosítója, akkor az a legjobb a szakmájában. Ostobaság lenne megmondani nekik, hogyan állítsák be a fényeket.

Üzleti, közösségi vagy politikai vezetőként a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk a legjobb embereket a különböző feladatokra, és meghallgassuk őket. Amint azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak a szobában, azzal katasztrófát idézünk elő. A Biblia ezt mondja: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (A példabeszédek könyve 16, 18) Más szóval a büszkeség mindig pusztulást vetít előre.

Ezt is olvassuk:

ISTENI MÓDON TÁRGYALNI
Írta: Rick Boxx 2025. június 02.

Tapasztalataim szerint az üzleti tárgyalások stresszes élménnyé is válhatnak. Ahhoz, hogy ezeket a feszültségeket csökkentsem, öt alapelvet dolgoztam ki, amelyek nekem segítenek a tárgyalások során.

Az első ilyen alapelv: Határozzuk meg világosan, hogy mi a célunk az ügylettel. Nemrégiben Rodnak új videósra volt szüksége. Megvizsgálta a pénzügyi lehetőségeit, és mérlegelte mit engedhet meg magának. Bár az általa preferált új szolgáltató magasabb árat kért, Rod utánajárásának köszönhetően képes volt érvelni a magasabb árak ellen, és sikerült kölcsönösen előnyös üzletet kötni. Egy nap vallási vezetők kérdezték Jézust a legnagyobb parancsolatokról. Jézus így válaszolt: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Márk evangéliuma 12, 31) Ha saját magunkat ismerjük és értkeljük, az önmagunk szeretetének egyik módja, amivel másokat is szeretni tudunk.

A második alapelv: Kerüljük a tárgyalást olyanokkal, akikben nem bízunk. Egy korábbi banki ügyfelemet a pénzügyi vezetője képviselte, aki nagyon manipulatív volt. Ez a pénzügyi igazgató állítólagos banki kapcsolatait használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon ránk a jobb ajánlatért. Egy darabig ez sikerült is neki, míg rájöttünk hamis állításaira. Ezek után nem voltam hajlandó tárgyalni vele a számára jobb feltételekről, legszívesbben a kapcsolatot is megszakítottam volna vele. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de a helyesen élőket kedveli.” (A példabeszédek könyve 12, 22) Ha nem tudunk megbízni valakiben, akkor később valószínűleg értelmetlenné válik minden megállapodás.

GYŐZTES CSAPATOK - LEGGYENGÉBB LÁNCSZEMEK

Írta: Robert J. Tamasy 2025. május 19.

Egy régi mondás szerint „Egy lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem”. Egy lánc, akár valakinek a csuklójára tekeredik, akár egy agresszív kutyát tart vissza, akár egy nehéz tárgyat függeszt fel, nem tudja betölteni a célját, ha egy vagy több láncszem gyenge. Ugyanez az elv érvényes az élet számos területére - például az erős csapatok felépítésére és fenntartására, akár a sportpályákon és arénákban, akár az üzleti világban.

Egy másik közhely, ami szintén érvényes: „Egy ember nem tud csapatot alkotni, de tönkreteheti azt”. Más szóval, egy csapatban a legtehetségesebb tag sem garantálhatja a sikert, de a csapat egyetlen tagjának kudarca nagyban hozzájárulhat az egész bukásához.

Évekkel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy Brazíliába utazhattam, hogy olyan üzleti vezetőkkel találkozzak, akik meg akarták tanulni, hogyan képviselhetik hatékonyabban Jézus Krisztust ott, ahol dolgoznak. Az egyik találkozásunkkor a labdarugást használtam példaként. Amikor minden játékos egységesen és a kijelölt helyén játszik a pályán, az gyakran győzelemmel jár. Ha azonban akár csak egy játékos is elmulasztja a feladatát - különösen a kapus -, valószínűsíthető a vereség.

Ezt a hasonlatot használva elmagyaráztam brazil barátaimnak, hogy a gyümölcsöző üzleti szolgálat kulcsa az, hogy nem egyetlen személyre támaszkodnak, ahogyan ezt a múltban tették, hanem felismerik a különböző erősségeiket, elnézik egymás gyengeségeit, és meghatározzák, hogyan osszák ki a különböző feladatokat, miközben ugyanazokra a célokra törekednek: bemutatni Jézus Krisztust mint Megváltót és Urat azoknak, akikkel a munkahelyen találkoznak, és segíteni Jézus követőit abban, hogy gyümölcsöző tanítványokká váljanak.

A Biblia nem egy sportkalauz, de sokat mond a csapatmunka fontosságáról. Például: