Heti Mannák

A BUZGÓ SÁFÁRSÁG ÖRÖME
Írta: Austin Pryor  -  2024. december 9.

A „buzgó” egy érdekes szó. Azt jelenti, hogy nagy energiát vagy lelkesedést mutatunk egy ügy vagy cél érdekében. Jó dolog buzgónak lenni, ha a helyes dolgokért lelkesedünk. Pál apostol ezt írta: „Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor” (Pál levele a galatákhoz 41, 18). Mi lehet ez a jó cél? A tizenkilencedik századi anglikán püspök, J. C. Ryle ezt a leírást adta Jézus Krisztus olyan követőjéről, aki jó célért buzgólkodik:

„A buzgóság a kereszténységben égő vágyat jelent, hogy Istennek tetsző életet éljünk, hogy teljesítsük az Ő akaratát, és hogy minden lehetséges módon előmozdítsuk az Ő dicsőségét a világban. Ez a vágy olyan erős, hogy amikor valóban eluralkodik az emberben, akkor arra készteti, hogy bármilyen áldozatot hozzon, bármilyen bajba kerüljön, bármit megtagadjon magától, átadja magát és hasznos legyen, sőt akár meg is haljon, csakhogy Istennek tetszhessen és Krisztust dicsőíthesse”.

Az egyik terület, ahol a Krisztus-követőknek Istennek kell tetszeniük és hűséget kell tanúsítaniuk, az a pénzükhöz való viszonyuk - ahogyan megkeresik, elköltik, befektetik és elajándékozzák azt. Sokan azonban lassan fejlődnek ezen a területen. Talán ez annak a félreértése, hogy mi mindent foglal magában a gondnokság. Ez nemcsak az adakozásról szól. Nemcsak a gazdagoknak szól. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy jó sáfárságot gyakoroljunk, minden életkorban és jövedelmi szinten. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 4, 2)

Lehet, hogy valaki megérti a felelősséget, hogy bölcs sáfár legyen, de nem halad előre, mert nem érti, hogyan tegye ezt. Vannak szervezetek, amelyek segíthetnek ebben.

De sokak számára a probléma a következetesség hiánya a kötelezettségvállalások betartásában. Jót akarnak tenni, de a jó szándék (és az újévi fogadalmak) nem elegendő a változáshoz.

ÚJ MUNKATÁRSAK KIVÁLASZTÁSÁNAK NÉGY SZEMPONTJA
Írta: Rick Boxx  -  2024. december 2.

 

Az egyik legalapvetőbb kihívás az üzleti életben az, hogy megfelelő munkatársakat a megfelelő pozíciókba találjunk. Bármilyen tehetségesek is legyenek, a rossz pozícióba helyezett emberek sok problémát okozhatnak, és jelentős elégedetlenséget okozhatnak a munkahelyen. Ez azonban nem új kihívás. Még a Bibliában is találunk rá jó példát. Mózes „kiégett” az izraelita nép körében kialakult konfliktusok kezelésében. Apósa, Jetró látta, hogy ez mennyire megviseli Mózest, ezért bölcs tanácsot adott neki:

„Ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. De válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, megbízható embereket, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.” (Mózes második könyve 18, 20-21)

Mi hogyan azonosíthatjuk be a hozzáértő, megfelelő képzettségű jelölteket, akikre szükségünk van? Az ehhez szükséges bölcsességet négy szempontban határoztam meg: jellem, elhivatottság, kompetencia és kémia – ebben a sorrendben.

Kezdjük a jellemmel. Amikor a munkáltatók felvesznek valakit, sokan olyan embereket keresnek, akiknek az önéletrajza és tapasztalata megfelel a betöltendő pozíciónak. Miután leszűkítették a megfelelő jelöltek listáját, sokan kiválasztják azt a személyt, aki a legjobban tetszik nekik. Szerintem jobb megközelítés, ha először a jellem alapján veszünk fel valakit. Szörnyű hiba lehet olyan embert alkalmazni, aki nagy szakértelemmel rendelkezik, de nincs jelleme.

A MEGFELELŐ SZAVAK EREJE
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 18.

Példátlan időket élünk. Az éter tele van szavakkal. A közösségi médiának köszönhetően bárki, aki képes beszélni, bármilyen információt, ötletet és véleményt közzétehet, amit csak akar. Mivel a televíziós hírek ma már 24/7-ben szólnak, a napi hírek és események kommentálása és kifejtése véget sem ér. A hosszú órákat hanggal kell megtölteni, nem pedig csenddel. Ennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az emberiség történetében soha ennyi ember nem mondott még ennyit - ilyen kevésről.

Ennek egyik következménye, hogy a beszélni vágyó emberek gyakran nem állnak meg és nem gondolják át, hogy mit is mondanak. Pozitív vagy negatív, szelíd vagy durva, kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy a szavak csak úgy röpködjenek. A Biblia így figyelmeztet: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek könyve 10, 19)

De még ha úgy döntünk is, hogy nem keveredünk bele a közösségi média kommunikációs káoszába, és korlátozzuk a gyakori eszmefuttatásoknak való kitettségünket, akkor sem vagyunk immunisak a szavak jóra vagy rosszra ható erejére. Lehetünk a gondatlanul használt szavak elkövetői vagy áldozatai (vagy mindkettő).

Az e-mail csodálatos és gyors módja a kommunikációnak. De ha nem vagyunk körültekintőek, és nem nézzük át és gondoljuk újra, amit írtunk, mielőtt megnyomjuk a „Küldés” gombot, később megbánhatjuk. Különösen akkor, ha amit írunk, az a düh vagy a nagy érzelmek pillanatában történik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amikor hangposta üzeneteket vagy szöveges üzeneteket hagyunk az okostelefonunkon. Ami elsőre jól és helyénvalónak tűnik, később jelentős bánatot okozhat.

HÁLAADÁS NAPJA LEHET MINDEN NAP
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 25.

Ezen a héten az Egyesült Államokban hálaadás napot tartanak, ahogyan ez 1863 óta hagyomány. A gyökerek azonban az 1600-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor az Angliából érkező bevándorlók éves ünneppé tették. Ezt más országokban is ünneplik, többek között Kanadában, Saint Luciában, Libériában, és nem hivatalosan olyan országokban is, mint Brazília, Németország és a Fülöp-szigetek.

Még azokban a nemzetekben is, ahol nem tartanak hivatalos hálaadási ünnepségeket, a hála érzésének és kifejezésének egyszerű megnyilvánulása helyénvaló. Nincs szükségünk hivatalos kormányzati rendeletre ahhoz, hogy elgondolkodjunk azokon a dolgokon, amelyekért hálásak vagyunk. Valójában minden nap lehet „hálaadás napja”, ha úgy döntünk, hogy azzá tesszük.

A kérdés az, hogy kinek legyünk hálásak? És miért legyünk hálásak? A munkahelyen sokféleképpen lehetünk hálásak: a munkáltatóknak vagy főnököknek a munkánkért; az ügyfeleknek, akik lehetővé teszik a vállalatunk létezését; ha kisvállalkozók vagyunk, hálásak lehetünk a lehetőségeinkért, a képességeinkért és a tehetségünkért, az alkalmazottainkért és a támogatóinkért.

Hálásak lehetünk az oktatásért, a képzésért, a tapasztalatért és a szakértelemért, amelyek nélkül nem tudnánk kitűnni abban a munkában, amit végzünk. Végső soron azonban, különösen, ha Jézus Krisztus követői vagyunk, hálánkat az Úr felé kell irányítanunk, amiért mindent megad nekünk, amire szükségünk van.
Izrael királya, Dávid, aki életében és uralkodása alatt sok mindent elért, megértette, hogy Isten a forrása mindannak, ami ő volt, és mindannak, amije volt. Egy nagy gyülekezet előtt imádkozott:

„Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé.” (A krónikák első könyve 29,10-12).

A SIKER NÉGY VESZÉLYE
Írta: Stephen R. Graves  -  2024. november 11.

A legtöbb ember sokkal jobban kezeli a kudarcot, mint a sikert. A kudarc építheti az embert, míg a siker tönkreteheti. Láttam ezt üzleti vezetők, politikusok, sportolók, színészek, hírességek és helyi méltóságok életében. Talán a siker megfelelő kezelésének kihívása az, amiért Albert Einstein egyszer azt mondta: „Ne próbálj meg a siker emberévé válni, hanem inkább próbálj meg az értékek emberévé válni”.

A siker nem rossz, de meg kell emészteni. Amikor megemésztünk valamit, akkor lebontjuk, és a testünk részévé válik, nem pedig olyanná, ami a gyomrunkban ragad és fájdalmat okoz. A siker olyasvalami, amit elfogyasztunk, különben teljesen felemészt bennünket. Hogyan emészthet fel minket a siker?
Négy veszély jut eszembe:

A siker gyakran a képességeink túlságosan felnagyított megítélését okozza. Gondoljunk csak arra, hogy mit hoz a siker - gratuláló dicséretek a sztársportolónak; nagyobb iroda, impozáns cím és több fizetés a feltörekvő sztárvezetőnek; álló ováció a szónoknak vagy prédikátornak; kitüntetések és elismerések a kitűnő tanulónak. Úgy tűnik, minden azt kiáltja: „Ezt én csináltam!”.

A siker gyakran a jogosultság érzését hozza magával, ami árt a kapcsolatoknak. Az emberek másképp bánnak mindenkivel, aki sikeres. Nem kérdőjelezik meg olyan gyakran a sikeres emberek döntéseit. Mindent megtesznek azért, hogy a szeszélyeikhez alkalmazkodjanak. Kikérik a véleményüket, még akkor is, ha nem szakértő egy adott témában. A jogosultság azt mondja: „Azért létezel, hogy engem szolgálj”, nem pedig azt, hogy „azért létezem, hogy téged szolgáljalak”.