Heti Mannák

ÉLNI VAGY CSAK TÚLÉLNI
Írta: Pataki Dávid  -2023. április 10.

Talán mindannyian éreztük úgy, hogy minden reménytelen, sivár és sötét. Vannak az életünkben olyan szakaszok, amikor úgy érezzük, hogy minden elveszett, nincs már erő, idő, lehetőség továbblépni, megújulni, újrakezdeni.

Nagypénteken pontosan ezt érezték a tanítványok is. Véget ért egy sikerkorszak, ahol minden beteg meggyógyult, nem volt semmilyen akadály, amit a vezetőjük ne tudott volna leküzdeni. De a vezető elveszett, meghalt, ők pedig elmenekültek, mert kevésnek érezték magukat a folytatáshoz.

Az elképesztő sebességgel változó világunkban számtalan problémával szembesülünk nap mint nap. Vezetőként még nehezebb, hiszen a felelősség is nagyobb. Utat, biztonságot, célokat kell nyújtanunk a vezetettek számára olyan helyzetekben, ahol egyre kevésbé számítanak a tapasztalatok. Ilyenkor különösen nehéz megküzdeni a saját reménytelenségünk érzésével is.

A Biblia azonban arra tanít bennünket, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, ahol nem lenne reménység. Még Jób is, aki a családját, vállalkozásait és végül az egészségét is elvesztette azt mondja, hogy mindenkinek aki él, van lehetősége a változtatásra.

Jézus Krisztus többször is megígérte a tanítványainak, hogy fel fog támadni és nem lesz vége a küldetésnek, amire elhívta őket, de a tanítványok ezt nem akarták meghallani.

Keresztény vezetőként nem gondolkodhatunk úgy, mint akinek nincs reménysége. Ahogy vállalkozóként sem függhet a lelkiállapotunk csupán attól, hogy sikeresek vagyunk, vagy sem. Végül pedig idősödve, ahogy a fizikai lehetőségeink szűkülnek se gondoljuk azt, hogy egyre kevesebb dologban bízhatunk.

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 1.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. március 27.

A vezetői munka talán egyik legnehezebb és a mindennapokban legnagyobb kihívásokkal teli területe az etikai döntéshozatal. A nehézség gyökere abban rejlik, hogy míg elméleti szinten meg tudunk fogalmazni követendő értékrendszereket, a gyakorlatban nem mindig ismerjük fel azt, hogy éppen egy olyan döntés előtt állunk, ami feszegeti elfogadott etikai elveink kereteit. Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvének egyik alaptézise is erre utal: A szervezeti etikai megoldások és próbálkozások egy alapvetően rossz feltételezésből indulnak ki: az emberek felismernek egy etikai dilemmát, amikor szembesülnek vele. Ha a feltételezés rossz, akkor arra csak hibás gyakorlat építhető.

A szerzők a könyvben öt zavart neveznek meg, ami etikátlan döntésekhez és lépésekhez vezethetnek: rosszul megfogalmazott célok, érdekvezérelt vakság, közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése. Jelen cikkben a rosszul megfogalmazott célok és az érdekvezérelt vakság kerül kifejtésre, míg a másik három témakört a folytatásban taglaljuk.

A legtöbb szervezet – bármilyen területen is végzi tevékenységét – működését jól meghatározott célok köré szervezi. A megfogalmazott célok segítenek a munkaszervezésben, erőforrások megfelelő elosztásában és egy adott kérdés, vagy probléma fontosságának eldöntésében. Előfordulhat ugyanakkor az az eset, hogy egy önmagában jónak tűnő cél a szervezet működését és a benne lévő személyek egyéni, vagy csoportos döntését rossz irányba tereli és etikátlan lépések és döntések születhetnek. Ilyen eset lehet például, amikor az ügyfelek jobb kiszolgálást kitűző célok bevétel növekedési elvárással keverednek és a munkatársak kisértést érezhetnek nem etikus eszközök alkalmazására, mely végső soron károsítja az ügyfeleket.

VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 2.
Írta: Szalai Zsolt  -  2023. április 3.

Az előző részben Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvében megfogalmazott, az etikus működésben zavart okozó tényezőből kettőt tárgyaltunk, most kerítünk sort a maradék háromra: közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése.

A piaci alapon működő társaságok esetében gyakran előfordul az, hogy egy adott termék előállítása vagy szolgáltatás nyújtása során harmadik felek tevékenységét veszik igénybe. Ennek oka lehet költségtakarékosság, hatékonyság, egy adott szakértelem elérhetősége, vagy akár földrajzi távolság áthidalása. Etikai szempontból többségük teljes mértékben ártatlan tényezőnek tűnik. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy egy ilyen együttműködés külső felek irányába etikátlan magatartást eredményez (pl. áremelkedés, környezetvédelmi problémák, túlzottan alacsony költségű munkaerő alkalmazása stb.) és a kiszervezés tényleges kiváltó oka, hogy ez a következmény ne legyen közvetlenül kapcsolható az indító félhez. Történik ez sokszor azért, mert a kiszervező cég, ha saját maga tette volna meg ezeket a lépéseket, akkor működése egésze pl. PR szempontból komoly károkat szenvedett volna. A közvetett vakság ezt a jelenséget mutatja meg, amikor az etikai vétséget harmadik felek bevonásának segítségével próbáljuk saját magunkról elhárítani.

Korunk posztmodern gondolkodása kedveli a jelenségek nem abszolút, hanem relatív módon való szemléletét. Nincsen ez máshogy a vétségekkel sem, hiszen vannak „bocsánatos bűnök”, amiket még el lehet nézni, mert nem jelentkeznek nagymértékű, széles körre kiterjedő károk. A relativitásnak ugyanakkor van egy komoly csapdája: ha nincsen abszolút mérték, akkor egy kis eltérés a korábbi etikus működéstől nem tűnik tragikusnak, sőt idővel akár teljesen rendben lévő magatartásnak minősülhet.

A NULLA PERCES SZABÁLY SZERINTI DÖNTÉSHOZATAL
Írta: Illéssy János  -2023. március 20.

2023. február 6-án olvashattuk Rick Boxx testvérünk tollából származó Monday Manna üzenetet „A 24 órás szabály szerinri döntéshozatal” címmel. Ebben Rick egy Terry Looper nevű barátja esetére hivatkozva mutatta be nekünk a „24 órás szabályt”. Idézek az írásból: „Miután többször is megtapasztalta rossz döntései következményeit, Looper … addig nem volt hajlandó dönteni semmilyen fontos ügyben, amíg nem várt 24 órát. … Ez időt adott neki arra is, hogy alaposan átgondolja a kérdést.”

A gondolat annyira jó és megszívlelendő, hogy az egyik februári KEVE online kisreggelink alkalmával csak ezzel foglalkoztunk. Gazdag, hasznos megbeszélést folytathattunk a 24 órás szabályról, mindannyiunk épülésére. Valóban, nehéz döntések, különösen nehéz üzenetek átadása előtt Istennek tetsző, és számunkra szinte életmentő lehet, ha kicsit hagyjuk a döntést vagy a kommunikációt „pihenni”. Én is mindenkinek – leginkább magamnak – javaslom ennek a szabálynak az alkalmazását, mellyel sok megbánást, könnyet és nehézséget előzhetünk meg.

Ugyanakkor beszélgetésünkkor világossá vált számomra, hogy a 24 órás szabály nem alkalmazható minden helyzetben. Rick így írja: „Ezt az elvet gyakorlatilag minden olyan helyzetben alkalmazhatnánk, amikor döntésre van szükség.” Minden tiszteletemmel és szeretetemmel azt állítom, vannak olyan döntések, amikor szinte TILOS gondolkodnunk, amikor a válaszoknak már készeknek és szikla szilárdaknak kell lenniük, amikor nincs meggondolásnak helye, sőt, a meggondolás csak teret enged kísértésnek, az „egyrészről… másrészről…” típusú racionalizálásnak vagy relativizálásnak.