Heti Mannák

A TE VÁLLALKOZÁSODÉRT IMÁDKOZIK VALAKI?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. január 31.

„Ezért a vállalkozásért senki nem könyörög.” Hallottunk már ilyen kijelentést? Vagy épp mi magunk mondtuk már? Általában egy ilyen kijelentés az üzlet sikertelenségét vetíti elő, amin már az ima se segít.

Ugyanakkor vizsgálhatjuk ezt a kérdést teljesen más szemszögből is. Tapasztalataim szerint sok kis és nagy vállalkozás épp azért bukik el, mert nem imádkoznak érte. Vannak vezetők és tulajdonosok, akik Isten vezetése és útmutatása helyett saját maguk határozzák meg az irányt. Nincs helye annak a mérlegelésére, hogy Isten mit gondol szándékaikról.

Számos olyan emberrel találkoztam, akik kudarcbiztos ötlettel álltak elő, megfelelő üzleti tervet készítettek, partnereket szereztek és az induláshoz szükséges tőkéjük is meg volt. Egy dolog azonban hiányzott: nem imádkoztak a vállalkozásukért Isten áldását kérve.

Egy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó barátom például, találkozott egy kihagyhatatlan lehetőséggel. Megszerezte a szükséges emberi és anyagi forrásokat, és mindent meg tett, amit kellett. Kivéve egyet: nem imádkozott. Évekkel később a kudarcbiztos vállalkozása a csőd szélére jutott és a barátom azon fáradozott, hogy kikerüljön ebből a helyzetből.

Ehhez a barátomhoz hasonlóan sokan csak vállvonogatással, vagy épp kételkedve fogadják azt a gondolatot, hogy az üzleti tervek írásának folyamatában az imádkozásnak is helye van. Miért kéne imádkoznunk az üzleti világban elérni kívánt céljainkért? Mi köze Istennek a vállalkozásunkhoz? Ugyanakkor, ha hiszünk a Szentírásban, akkor el kell ismerjük, hogy Neki igenis sok köze van ahhoz, hogy egy vállalkozás virágzik vagy épp kudarcot vall. Lássunk néhány alapelvet:

SZERETNÉL NÉHA MÁS LENNI?
Írta: Ken Korkow  -  2022. január 24.

Ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat, az veszélyes. Hiszen mind egyediek vagyunk. Van, hogy olyan tulajdonságokat szeretnénk, amelyek másoknak vannak meg, ugyanakkor mások a mi képességeinkre és tulajdonságainkra irigyek. Úgy gondolom, hogy normális az, ha néha mások akarunk lenni – nekem legalábbis már volt ilyen érzésem. Például volt olyan időszak, amikor magasabb szerettem volna lenni. Vagy jobb memóriát kívántam. Vannak, akik más családtagokra vágynak, vagy más tapasztalatokra. Van, hogy nagyobb önfegyelemre vágyunk, vagy arra a képességre, hogy az önpusztító szokásainkat abba tudjuk hagyni. Már nem is számolom, hányszor kívántam, hogy egyes hibákat ne kövessek el újra és újra.

Ma reggeli csendességem során Jézus elhívásáról olvastam és ekkor jött szembe velem a következő igevers: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja?” (Pál levele a rómaiakhoz 9, 20-21)

Ez emlékeztetett arra, hogy Istentől mekkora kegyelmet kaptam – határtalan, feltétlen, érdemtelen kegyelmet –, és hogy minderre milyen erősen szükségem van a hétköznapokban. Az alábbi gondolatokat a néhai Henry Blackabytől olvastam, aki az Isten megtapasztalása című bibliatanulmányt is írta. Legelsőként egy igeverssel kezdett: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Pál levele a rómaiakhoz 8, 29-30)

Még akkor is, ha néha azt kívánjuk, bárcsak mások lennénk, mindannyian Isten tökéletes tervének termékei vagyunk. Hogy milyenek vagyunk – és kik vagyunk – az nem hiba.

AZ ÖRÖM NEM MINDIG AZONOS A BOLDOGSÁGGAL
Írta: Jim Mathis  -  2022. január 10.

Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata kijelenti, hogy mindenkinek joga van a boldogságra való törekvésre – ez viszont nem garantálja, hogy várhatóan mindig boldogok leszünk, sem azt, hogy a boldogság önmagában olyan jogunk vagy állapotunk, amelyet időnket nem kímélve kell elérnünk.

A boldogság szorosan kötődik ahhoz, ami éppen történik velünk. Egy versenyen elért győzelem vagy a munkahelyi előléptetés boldoggá tehet, munkánk elvesztése vagy kocsink összetörése pedig boldogtalanná. Az, ami jelenleg – vagy két percen belül – történik, drámai hatással lehet a boldogságunkra.

Éppen ezért a boldogság nem összetévesztendő az örömmel. Az öröm a szív állapota, egy jellemvonás, belső énünk egy része. Az öröm a boldogsággal ellentétben nem függ a jelenlegi vagy éppen változó körülményeinktől. Lehet, hogy életünk most zajló eseményei miatt boldogtalannak érezzük magunkat, ennek ellenére megéljük a minden negatív tényezőt és hatást felülmúló örömöt is.

A boldogságot felfoghatjuk úgy, mint a naponként, sőt, óránként változó időjárást. Az öröm azonban inkább az éghajlatra hasonlít, melyben a változás hosszan, lassan, gyakran észrevehetetlenül megy végbe. Az öröm az optimizmus rokona: az örömteli hozzáállás hatással van a körülményeinkre adott reakcióra. Például, ha elveszítjük a baseballmeccset, boldogtalanok leszünk, az öröm viszont segít, hogy ennek ellenére végig élvezzük a játékot. Ha pusztán a nyerésre vagy vesztésre fókuszálunk, a végeredmény függvényében válunk boldoggá vagy boldogtalanná. Az örömteli lelkület viszont mérsékeli a hullámhegyeket és -völgyeket, és segít, hogy bármely helyzetben elégedettek maradhassunk.

A BIBLIAI ALAPELVEKBEN BÍZHATUNK A MUNKAHELYEN IS
Írta: Robert J. Tamasy  -  2022. január 17.

 Néhány évvel ezelőtt kiadtam egy könyvet: Üzlet a javából: A példabeszédek könyvének időtlen bölcsességei a mai munkahelyek számára. Ebben a hétfői Mannákból gyűtöttem össze az írásokat, hogy bemutassam a bibliai alapelveket, amelyek a 21. századi üzleti világra is érvényesek. A visszajelzések pozitívak voltak. Mind egyének esetében mind céges szinten gondolkodásra és a téma megvitatására bátorította az olvasókat.

Ugyanakkor kaptam néhány olvasótól panaszos megjegyzéseket is, miszerint az írások nem eléggé koncentráltak. Talán konkrét problémákra kerestek megoldást, ami épp foglalkoztatta őket. Mindazonáltal, mint minden héten a hétfői Mannánál, az a vágyunk, hogy bemutassuk a Szentírás időtlen, gyakorlati jelentőségét a munkahelyeken, és emlékeztessen bennünket arra, hogy Isten szemszögéből nézve minden munka szent.

A Biblia nem ad konkrét válaszokat olyan kérdésekre, hogy milyen munkahelyre menjünk el, vagy hogyan érjük el a beszállítóknál, hogy közreműködőbbek legyenek. Mégis alapvető elveket tudhatunk meg arról, hogy mi hogyan viselkedjünk az üzleti világban. Nemrég eszembe jutott Jim barátom, aki egy rendkívül nehéz helyzetet mesélt el, amiben része volt.

Minőségellenőrként dolgozott egy állami közszolgáltatónál, ahol a szigorú előírások betartásának ellenőrzésével bízták meg. A „nagyjából betartják a szabályokat” ebben az esetben nem volt elég. Az üzemvezetők és a munkatársak nem látták szívesen. Azt várták el, hogy hagyjon figyelmen kívül néhány, nem a követelményeknek megfelelő állapotokat. Még halálos fenyegetést is kapott.

INFORMÁCIÓ, INSPIRÁCIÓ, IMPLEMENTÁCIÓ
Írta: Illéssy János  -  2022. január 3.

A minap érdekes gondolatsor keltette fel a figyelmemet. Egy bizonyos Jim Kwik „gondolkodás- és memória-tanácsadó” arról beszél, miképp tudunk szövegeket (gondolatokat) igazán hatékonyan megérteni, az arra érdemes tartalmukra emlékezni, és azokat szolgálatunkba állítani. Jim szerint jegyzetelésünknek „kreatívnak” kell lennie, azaz folyamatosan három kérdést kell magunktól megkérdezni az olvasott-hallott tartalmakkal kapcsolatban:

1. „Hogyan lehet ezt felhasználnom?”
2. „Miért kell ezt felhasználnom?” és
3. „Mikor fogom ezt felhasználni?”

Jim Kwik ezen tanácsát nagyon figyelemreméltónak tartom. De jó lenne, ha mindannyian hasonló tudatossággal tennénk fel magunknak kérdéseket éppen akkor, amikor talán azt hihetnénk, hogy csupán passzív módon fogadunk be gondolatokat (tanulunk, olvasunk valamit, valakinek az előadását hallgatjuk, filmet nézünk, és így tovább). Mindhárom kérdés telitalálat, és mindhárom kérdés együtt, ebben a sorrendben valami nagyobbat épít önmagánál.

Hogyan. Az első kérdés szerintem szűrőként kellene működjön. Valószínűleg az agyunkat elérő gondolatok túlnyomó többségére a válasz az kell legyen, hogy „sehogy”. Dobjuk ki a salakot, védjük véges kapacitásainkat!